Ficsku Pál
Vicc volt. Csak szerettem volna beszélni a gyerekeimmel. Bocsnat.

8 órával korábban:
Gyerekek, bemásolom ide Ficsku Pál egy órával ezelőtt (vagyis augusztus 10-én kb. fél 1-kor) kelt posztját. Aki jól ismeri, tudja a címét, valahogy el tudja érni, ne gondolkozzon. A telefonját nem veszi fel. Ezt írta:
"Úgy gondoltam, hogy vége van. Meleg a Duna. Ha valakinek az írásaimmal vagy azon kívül okoztam örömet, köszönöm. Ha valakit megbántottam, bocsánat. Egy dolgot azért szeretnék megosztani veletek. Amikor megjelent tizenkét éve az utolsó könyvem a Gyerekgyár, és az ikreimmel dedikáltunk a Gödörben, nem tudtam, hogy ilyen hatása lesz. Jó másfél két és fél évvel később tizenhárom emilt kaptam, hogy a párok az én könyvem miatt vállalkoztak a lombikbébi programba, és gyerekük, gyerekeik születtek. Ha csak ennyit jelent az írás, akkor már megérte. Fingom nincs hogy hány virtuális gyerekem van, csak az, hogy hetek óta nem tudok kapcsolatot létesíteni a gyerekeimmel. M. Anett és T. Árpád fogja tarja (=fogva tartja, jav. SN) őket. Meguntam az egészet. Egy pendrájvon ma hajnalban elkészítettem istenbácsi című hagyatékomat. Meleg a Duna, lehet hogy háton lesodorja a testemet Mohácsig. Bocsánat gyerekek, hogy jó apa akartam lenni. Az íróasztalom fiókjában van a hagyatékotok. Azért ha nem fulladok a Dunába, kimentenek a vízimentők, hívjatok fel. Jó volt élni. Szevasztok. Úgyse hiányzok senkinek."

K. Zoltán

A Blikk képe