Kereszty András
Szentendrén a P’Art mozi nemcsak mozi, hanem izgalmas kultúrális tér is. Miért ne lenne az, hiszen a város lakóiból nem nehéz kiváló előadót találni a legváltozatosabb témákra. Most éppen Dr. Buzinkay Géza főiskola tanár, sajtótörténész tartott előadást a közéleti karikatúrák történetéről.
Az első illusztrált magyar élclap, a Charivari–Dongó 1848 júniusában indult útjára. Heti két alkalommal adták ki, összesen 25 lapszámot élt meg.
A címkép karikatúrája itt jelent meg a “nagyon függő” és “nagyon független” politikusról. Mintahogy az a hős honvédokat ábrázoló rajz is, amelyen nem kardjaikat rázzák, hanem a blattot verik. (Szerelmey Miklós rajza). Ez az aláírása:: „Lemegyünk két hétre, kártyázunk és iszunk, haza jővén pedig szinte neki dühödünk a nagy dicsőségtől.”

Ez utóbbi volt az egyik oka, hogy a Charivari–Dongó néhány hónapot élt meg. Kossuth Lajos ugyanis nem szerette a viccet. Betiltatta.
A következő élclap megjelenésére tíz évet kellett várni. Jókai Mór az általa 1854-ben alapított Vasárnapi Ujságban ekkor indította el Kakas Márton levelei című sorozatát: a humor védőbástyái mögé bújva írt a magyar irodalom és színjátszás problémáiról. A rovat népszerűségét látva a lap kiadója Jókait bízta meg a feladattal, és 1858 augusztusában megjelent az Üstökös című hetilap, amely tartózkodott a politikai témáktól, inkább a társadalmi visszásságokra hívta fel a figyelmet. A lapnak dolgozott Jankó János, a korszak legnépszerűbb magyar karikaturistája, így egyre nagyobb teret kapott az újságban a képi humor – egyébként Jankó előtt Jókai készítette a rovatokhoz a karikatúrákat.  Az Üstökössel indult el az élclapok virágkora, amely a XIX. század második felére és az első világháború előtti időszakra tehető. A kiegyezést követő szabadabb politikai légkörben minden áramlat létrehozta a saját élclapját, így megnőtt a sajtótermékek száma: vagy a kiegyezés mellett, vagy ellene érveltek.
A legismertebb dualizmus korabeli vicclapot, a Borsszem Jankót Ágai Adolf alapította 1868-ban – előző évben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök bízta meg a lap elindításával. Liberális Deák-párti újságként művészi igényű karikatúráival, szatirikus írásaival komoly olvasótábort toborzott magának.

A Borsszem Jankó volt az akkori Magyarországon az egyetlen “nyugatos” szellemű élclap. Az újság a magyar társadalom feudális vonásait figurázta ki, híressé vált karakterek születtek, akik a társadalom jellegzetes alakjait pécézték ki; ilyen volt a vidéki földesúr, Mokány Berci, Sanyaró Vendel köztisztviselő, Mihaszna András rendőr, a mucsaiak gyülekezete és Spitzig Iczig, a zsidóság stílusjegyeit magán viselő nagypolgár.
(Száz meg száz izgalmas cikk itt: https://ujnepszabadsag.wordpress.com/ Az összes  többi vicclap (voltak jónéhányan) a magyar hagyományokat állította szembe a polgári világgal. Aztán megjelent az Ojság is,  sajátos humorral “a zsidóság és a gojság öröme az Ojság”. Rengeteg karikatúra, rengeteg vicc jelent meg a 2. világháború előtt. Egy embert nem lehetett karikírozni:  Horthy Mikós kormányzót. És persze a családját.