Orbán Viktor kezdte a maga őszinte, vicces, a nép egyszerű gyermekének szóló példázattal. Karácsony Gergely főpolgármesterről mondta, hogy “vannak születetten elméleti, meg születetten gyakorlati emberek. Hogy egy példán érzékeltessem: előbbi disznóvágáson este, a vacsorára érkezik, de nem bánja senki, mert legalább nincs láb alatt. Vagy ha benősül egy ilyen típusú ember a családba, és vesz egy bútort, akkor azt nem ő szereli össze.” Jól kitalálta, mert a vidéki ember disznót ől, a városi meg Ikea-bútort szerel össze. Így aztán mindkettő egészségeset röhög a derék értelmiségin (ld. elméleti ember).
Nos, ha már a főnök elkezdte, a példázatok sorát illik folytatni. S ki lenne alkalmasabb, mint a derék Bayer Zsolt Vár-lakó publicista. Először elárulja, hogy “kapott egy üzenetet”.
Ha Karácsony lett volna a Titanic kapitánya, elsőként hagyta volna el vízibiciklivel a süllyedő hajót, majd morzeüzeneteket küldözgetett volna a Carpathia fedélzetéről, hogy nem kap elég információt a Titanicról. Ez is vicces. Az Atlanti-óceánban vizibiciklizik Karácsony Gergely. Biztos ezért kési le a disznó kivégzését a disznótoron.
Aztán lesz még egy példázat.  Képzeljük, hogy Karácsony egy hülye nagybácsi. Tűz üt ki odahaza. Mindenki szalad vödörért, vízért, ki a tűzoltókat hívja, ki a gyerekeket menti a felső szintekről. A hülye nagybácsi ellenben egy csavarhúzóval felszerelkezve elindul a kert irányába, ugyanis – mint közli a meglepett családdal – a minap észrevette, hogy a szerszámtároló sufni zárján meglazult egy csavar. Hahaha!
Aztán meg jön az ifjuságnak szóló változat: Földönkívüliek megtámadják világunkat, és amilyen pechünk van, pont Budapestnél kezdik. Mindenki szalad, riadóztat, menti a családját, a katonaság felvonul, a légierő bevetésre indul, önkéntesek segítik az öregeket és a gyerekeket a pincékbe, az asszonyok nagy kondérokban főznek, a pesti srácok barikádokat emelnek. Karácsony meg? Elindult biciklisávot felfesteni…
De még nincs vége, a nép egyszerű gyermeke (most az egyszerű pestiről van szó) vizionálja azt, hogy árvíz van. A Kossuth Lajos utcában két méter magasan hömpölyög a víz. A habokban kétségbeesett emberek próbálnak a felszínen maradni, kapaszkodnak, amibe csak tudnak. Sajkák, ladikok, lélekvesztők imbolyognak, zsúfolásig telve rémült menekülőkkel. Az árvízi hajós most tűnik fel az Astoria magasságában, hajójába segítve a vízben hánykolódókat – s ekkor szemből, a belvárosi templom felől feltűnik egy jól fésült alak, olyan mami kedvence, jóllakott napejos típus, egyszemélyes csónakban ül,  behízelgő hangon arról értesíti a fuldokló lakosságot, hogy semmi probléma, ugyanis a hétvégére lezáratta az alsó rakpartot, és mindenki boldogan biciklizhet és sétálhat kedvére.
Már rajzolódik is az új fideszes választási kampány. Az elméleti és a gyakorlati emberek közötti különbség. Karácsony csak az egyik. De ott vannak az elméleti csajok is. A Brüsszelben ülő, diplomás nagyokosok. Az isztambuli egyezményért csatázók. A magyar politikába hozzáértés nélkül belepofázók. Mi kozük ahhoz, hogy az egyszerű magyar emberek egyszerű magyar családjában miképpen igazítják helyre az asszonyokat?
Szeművege van? Le kell verni. Öltönyben jár? Ki kell röhögni. Nincs hasa? Mit eszik ez? Békát?
Velük szemben ott a gyakorlati ember. Egyetlen intésével megállította a járványt. Munkanélküliség lesz. Menj fiam katonának! Dédapád is harcolt a hazáért. Vagy kaparászd a gazt az árokparton. Tiszta udvar rendes ház.
Csak egy baj van ezzel.
Óriásplakátokon nem lehet a szemüvegeseket gúnyolni. A nép egyszerű fia azt hiszi majd, hogy OFOTÉRT hírdetés.