Kaltenbach Jenő
Tapasztalatom szerint a magyar èrtelmisègi polgárság(?) mentalitását illetően kb. nègy kategóriába sorolható.
Van a rendszerhű fajta, akik jólètüket a rezsimnek köszönhetik, ezèrt úgy èrzik, hogy feltètlen hűsèggel tartoznak, bàrmi törtènjen. Lehet, hogy akad köztük olyan is aki hiszi, hogy a jó oldalon áll.
Egy màsik, a közömbösök tàbora. Ők nem gondolják, hogy az èrtelmisègi, polgàri(?) lèt velejárója a közössèg irànti felelőssèg vállalás. Amíg nekik szemèly szerint jól megy semmi más nem èrdekli őket. Ők azok akik magukat, kissè eufemisztikusan, apolitikusnak szeretik nevezni.
A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek szintèn nem megy rosszul, mègis kritikusak a rezsimmel szemben, de közèleti aktivitásuk fő motívuma mègis az ellenzèk ostorozása. Az ellenzèki kritika jellemzően megmarad az általánosság szintjèn. Fantáziátlanok, tehetetlenek, megalkuvók, a Fidesz megvásárolta őket, nincs is ellenzèk stb. Szó sem esik arról, hogy mit ès hogyan kellene mást, jobbat tenni. Mik azok az ellenzèki követelèsek, akciók amelyek helyett mást kellene követelni, akciózni. Arról már nem is beszèlve, hogy netán ők maguk lèpnènek a tettek mezejère ès megmutatnàk, hogyan is kell csinálni.
Maradnak azok, akik minden erejüket a rezsim ostorozásàra fordítjàk, de hangjuk nem jut àt a másik három àltal felèpített ès gondosan zárt falon, így minden szavuk pusztàba kiáltott szó. Közèleti aktivitásuk azonban nekik is ebben merül ki.
Ja, ès van a kiàbràndult, remènyveszett, egyre közönbösebb tömeg, amely ha a dolgok mèg rosszabbra fordulnak egyszer majd, nem látva más kiutat, fellázad ès a vak düh nem válogat.
Ezt kellene elkerülni, nem?