2018. jún 29.

Kastély-túra

Kastély-túra

szechenyi_kastely-nagycenk_1.jpgCskádár Péter
Mai ismeretterjesztő írásom arról szól, hogy miért kerüljük el a kastélyokat.

Mint már röviden beszámoltam róla, tegnap fölkerestük a fertődi kastélyt. Azt azonban nem említettem, hogy tegnapelőtt meg a nagycenkit.

Hol volt, hol nem volt, mindenesetre nagyon régen meg a rendszerváltás óta ismét nagyon gazdagéknak az volt a szokásuk, hogy amerre jártak-keltek, odanyomtak egy-egy kastélyt. Vagy legalábbis, bővítették a régit, jó esetben úgy, hogy nem nagyon bántották azt, amit elődeik ottan hagytak rájuk.

Fiús úriházaknál az volt a szokás, hogy ha megtetszett egy lányos úriház, akkor a leendő nejnek fölajánlotta a hetyke úrfi, hogy megmutatja a kastélygyűjteményét. Ha vár is volt néhány, azt is. A mutogatás ürügyén aztán beutazták az összes birtokot, s ha a jánynak nagyon kívánatossá vált valamely építmény, esélyes volt, hogy megkapja ajándék gyanánt. Ha nem kapta meg, akkor csak szólott az apjának, aki - különösen, ha idegenszívű volt - hadjáratot indított, és porig romboltatta az intézményt. Szóval, jobb volt, ha megkapta harc nélkül, cserébe szült fiú utódot. Ha többet is, volt nagy csetepaté, miután a mutogatós végre meghalt valamilyen közkedvelt korabeli úri népbetegségben, lásd még: cián.

A kastélyokban pompás társasági élet zajlott, persze, a társaság tagjai nem lehetettek akárkik. Amikor az egyik tolcsvai kastélyt néztük meg, a nézelődést vezető hölgy elmondta, hogy az igazán nagy esemény a karácsonyi ebéd volt. A falu lakói - persze, csak ha jól viselkedtek - azt kapták ajándékul e jeles ünnepen, hogy megcsodálhatták az ünnepi terítéket.

Ha a kastélyt az ő ura - pontosabban, az ő szolgaserege - nem gondozta kellő módon (lehet, hogy az úr már el is felejtette, hogy hány kastélya van), akkor a kastély porladni kezdett. Az állagromlást különösen gyorsította a második világháború, illetve, az azt követő néhány év. A kastélyokat ugyanis nem rendeltetésszerűen használták, hanem kórházakat, iskolákat, szociális otthonokat alakítottak ki bennük, mert úgy gondolták, hogy ezekre nagyobb szükség van. S mivel a funkcióváltás során nem mindig ügyeltek arra, hogy az értékes díszítmények megmaradjanak, továbbá a bútorokat gyakran széthordták, még továbbá bejátszott a hajdani tulajdonosokkal szemben érzett, több évszázados gyűlölet, bizony, sok pénz és munka kell(ett volna) a restauráláshoz.

A kastélyok és más műemlékek helyreállítása már a felszabadulás után elkezdődött, és igen nagy lendülettel folyt az ötvenes évek végétől kezdve. A némileg különböző neveken futó országos műemléki felügyelet égisze alatt folyt ez munka, általában igen nagy szakértelemmel. Rengeteg épület lett védett, amihez a hatóság engedélye nélkül nem volt szabad nyúlni. Ez gyakran okozott bosszúságot, de összességében hasznos volt.

A helyzet a rendszerváltás után részben javult, nagyobb részben azonban romlott. Különösen érvényes ez az Orbán kormányok időszakaira, amikor az lett a módi, hogy ha valami útjában állt a Magyarok érdekének, akkor megszüntették a védelmet. Jaj, dehogyis a védelmet, hiszen mindent védtek, A rombolást, az ízléstelenséget különösképpen.

Ám igazságtalanság lenne azt állítani, hogy csak kár keletkezett. Számos kastélyt újítottak föl, korszerű, multimédiás eszközökkel mutatják be az egyes épületek történetét, és ha nem is lázasan, de folyik az épített környezet helyreállítása.

Csakhogy.

Nem elég valamit újjávarázsolni, a fenntartásról is gondoskodni kéne. Erre azonban már gyakran nincs pénz. Így pusztul Nagycenk; láthatóan nem gondozzák a kertet és a multimédiás cuccokat. A kastély melletti vasúttörténeti kiállítás is rohad, be is zárták a nem szabadtéri részt. A kastély melletti szálloda és étterem sem üzemel.

Fertődön más a gond. Egyrészt még csak nagyon kis részét állították helyre az épületnek, viszont legalább a park és a rózsakert gyönyörű. Ez utóbbi kettő ingyen is látogatható, azonban az épület belsejének a helyreállított kis darabját csak belépőjeggyel lehet megnézni. A jegy ára felnőtteknek 2 000 Ft. Cserébe egy tárlatvezetőt is kapunk, aki kb. egy órán keresztül mondja a semmit, és látszik az arcán, hogy legszívesebben egy szót sem szólna. Egyébként is gyakori tapasztalatunk, hogy az intézmények munkatársai kevésbé felkészültek, mint a látogatók. Szerencsére, nekünk a Volt fesztivál miatt nem kellett jegyet vennünk, így is elég rosszul éreztük magunkat.

Ha véletlenül ti is valami kastélyba botlanátok, ne lepődjetek meg semmin!

Szólj hozzá

kastély nagycenk cskádár