Színházi ajánló: Molnár Ferenc vígjátéka az Örkény Színházban

Molnár Ferenc (1878-1952) az egyetlen világhírű magyar író 1920-ból származó vígjátéka az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó szakaszát idézi – miután már véget ért. A megújuló polgári világban élnek még a hagyományok, így mindenki igyekszik többet mutatni, mint amije van. Az urak a gőgjükből élnek, a szegényeket megalázzák akkor is, ha náluk okosabbak. A tudás eleve gyanús, mert rebellis lehet. Sokan visszasírják ezt a 20. század eleji környezetet, ez adja a darab aktualitását. Polgár Csaba rendezése célzásokat is tesz rá.
A történet burkoltan az utolsó magyar királyról, IV. Károlyról és feleségéről, Bourbon-Pármai Zitáról szól – jóval a trónfosztásuk után
Az özvegy Beatrix hercegné (Csákányi Eszter ) minden trükköt bevet, hogy lányát, Alexandrát (Tenki Réka) összehozza a náluk vendégeskedő Albert herceggel, a trónörökössel (Ficza István), ám a férfi nem érdeklődik a lány iránt. Alexandra rózsakertje helyett a modern tehenészetet tekinti meg. A búcsúestére Beatrix kiterveli, hogy fiai házitanítójával (Nagy Zsolt) teszi féltékennyé a herceget. A tartózkodásra nevelt lány és az okos tanár óhatatlanul egymásba szeret, megcsókolják egymást. Ettől kezdve nehéz a helyzetet menteni, de sikerül. A herceg másnap érkező édesanyja, Mária Dominika hercegnő (Für Anikó) megértést tanusít, és összehozza az óhajtott házasságot. A helyzet kimagyarázásában nagy szerep jut Beatrix pappá lett bátyjának (Mácsai Pál) és a többi udvari embernek (Takács Nóra Diána, Jéger Zsombor, Novkov Máté, Dóra Béla, Máthé Zsolt).
Molnár Ferenc „duplafenekű” szatírája egyszerre kíméletlen a múlttal és a jelennel szemben. A darab végtelen szellemességéhez szükség van a kiváló színészek humorára, a díszlet, a jelmez és a dramaturgia összhangjára. Viszont kevésbé látjuk indokoltnak a kuplék, slágerek és kardalok beiktatását – magyarul, németül vagy angolul. Az angol feliratok és a jazzgitár szintén felesleges. A szerzőt amúgy is jól érti a mai néző.
A bemutatót március 24-én tartották.

Dobi Ildikó