Gaál Péter
Ahol a kutya fut. Vagyis azt hiszik róla, hogy futni fog, a gazdik, akik leállnak trécselni, ahogy az már egyes gazdik között szokás. Hát nem fog futni, csak a gazdik fognak tovább trécselni, hogy egy idő után elégedetten hazatérjenek. Most aztán alaposan elfáradhatott, mondja az otthon maradt családtag, és utána csodálkozik. 
De e pillanatban én vagyok a kutya - Cú Chulainn az ír-kelta mitológiában, ha akarnak utánanézhetnek, de nem fognak akarni, mert némi keresgéléssel járhat -, és tényleg futok. De mivel nem akarom Önöket megfosztani attól az élvezettől, hogy néha olvassanak, három dolgot nagyon röviden:
- Kim, az istenadta Kim Dzsongun. Ő nem világpolitikai kulcsember, ahogy pár szerencsétlen sajtómunkás írja itt és ott. Nem tényező, csak postás. Olyan, mint Európában Orbán Viktor. Az ázsiai kapcsolattartó, csak ő elsődlegesen Peking és Washington között, míg Orbán Moszkva és Washington között. Egy Orbán Viktor - Kim Dzsongun találkozó körülbelül úgy nézne ki, mint postás koromban a Krisztina körúti egykori Postapalota mellett a Kis Postás söntése műszak végeztével. A mostani disputának se az a lényege, hogy mit végeznek ŐK KETTEN, mármint Trump és az észak-koreai diktátor, hanem ami utána történik majd Pekingben. Azt viszont nemhogy az észak-koreai hírügynökség nem, de semelyik se fogja tudni közölni. Ezért és azért, jószerivel inkább ezért.
- A magyar üzemanyagok áremelkedése. Átadtam a témát nálam avatottabbnak, de ugye, megfigyelték? A magyar üzemanyagok is rátértek az illiberális útra. Pontosan fordítva növekszik illetve csökken az áruk, mint ahogy kellene nekik, azaz a forint árfolyamnövekedésével illetve csökkenésével fordított arányban. És ez nem mai jelenség, jó pár éves. Számomra jó pár éve béka a befőttesüvegben. Ha felmászik, akkor lehet jól eurót venni, ha lemászik, akkor el kell adni. Azért az okok elemzése - természetesen a tőlünk megszokott cinizmussal és rosszindulattal, a magánzsebeket priorálva - megérne egy misét.
- Szakadjanak le a "jó", "rossz", "büntetés", "jutalom" szavakról. Azok azokhoz az emberekhez szólnak, akikhez a Junckeres és Sorosos plakátok. A templomok átlagközönségéhez. A felházas ifjúsághoz, bár ahhoz még az sem, tudniillik a felházas ifjúság azért jár felházas rendezvényekre, mert lusta bármi mást csinálni, beleértve a gondolkodást is. A Felház nem igehirdető fórum, csak zenéléssel összekötött kusza, felszínes zagyvaság, amit még ökumenének se csúfolnék. A miniszterelnök szempontjából kettős haszon: megoldotta, hogy mit kezdjen a fiával, és megoldani hiszi, hogy mit kezdjen a rakoncátlan ifjúsággal, mellékhaszonként hogy - a pénzen kívül - mivel tartsa sakkban a Nagykenetűt (tájékozatlanabbaknak Németh Sándort). Szóval, a Felház legalább annyira kényelmes, mint a túlbonyolított, misztériumokkal és újabb és újabb istenekkel teli római panteonnal szemben a jancsiszög egyszerűségű őskereszténység volt anno. 
Szakadjanak le a "pokol", "mennyország" szavakról is. Hagyják meg a bevezetőben említett gazdik jutifalatának. Önök nem állatok, és nem is akarnak velük egy platformra kerülni, ugye? Minden el lesz végezve, minden be lesz fejezve, Önök - mint személyiség - nélkül is. Minden csak a környezetében rendelkezik előjellel, amely előjel semmi mást nem fejez ki, mint a környezetének való megfelelést, másképpen A KÖRNYEZET EGYENSÚLYA SZEMPONTJÁBÓL ILYEN VAGY OLYAN. Ezt kell(ene) szem előtt tartani. Ha tehát megfelelnek a környezetük szabályainak, akkor nem jót vagy rosszat tesznek, hanem BEILLESZKEDNEK. Némileg bonyolítja a dolgot, hogy a környezetük szabályai és a környezetük DEKLARÁLT szabályai - a "de facto" és a "de jure" -, hogy úgy mondjam, nem mindig fedik egymást. (Tulajdonképpen soha nem fedik egymást, de az arány se mindegy, hogy mennyiben nem.) Ha az egyszerűség és a kutya-én futása miatt ezt most figyelmen kívül hagyjuk, akkor azt lehet mondani, hogy az a "jó", ami afelé hat, hogy MEGTALÁLJÁK LELKÜK NYUGALMÁT.
Amit szívből remélek, hogy úgy is lesz. Szép előtavaszi napot, és ha valami mégse sikerülne tökéletesen (nem fog), gondoljanak Curzio Malaparte emlékezetes mondatára: "végtére is Istennek is csak két dolog sikerült: a tavasz és a ló." (fejből)