Gellért András

Nem írok nekrológot. Inkább csak elmesélek egy történetet, amely jól jellemzi a 93 éves korában elhunyt Róbert Lászlót, a magyar újságírás utánozhatatlan stílusú, kiemelkedően nagy tudású alakját. Sajnos nem tudom felidézni, hol és miként ismerkedtünk meg, talán a televízió Szabadság téri aulájában, vagy éppen a rádió, ma már nem létező Pagodájában. Arra emlékszem, óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy szóba áll velem, az akkor még szinte pályakezdő rádióssal. Jókat beszélgettünk, majd hónapokkal később megkérdeztem, lenne-e kedve jegyzeteket írni a Reggeli csúcs című műsorban, leginkább francia és olasz témákról. Cinecitta, Mastroianni, Greco, Gainsburg. Volt kedve. 
Előfordult, hogy ott a stúdióban írta meg a másnap reggel elhangzó jegyzetét, de arra is volt példa, hogy papír nélkül ült be a stúdióba, ahol csak mesélt és mesélt. A sokadik jegyzete után azzal az ötlettel álltam elé, mi lenne, ha meginterjúvolná Dany Brillant (akkor még szinte ismeretlen) francia sanzonénekest. Azonnal igent mondott, holott semmit sem tudott róla. Megszerezte a telefonszámát, majd beült a mikrofon mögé. Két perccel később pedig már úgy beszélgetett Dany Brillant-tal, mintha ezer éve ismernék egymást. Az énekes elmondta azt is, hogy orvosnak készült, de beleszeretett a sanzonba. Az interjú pedig csak nem akart véget érni, mert Róbert László nagyon kíváncsi volt, mindent tudni szeretett volna beszélgetőpartneréről. Valójában nem is interjú volt, hanem egy őszinte, érdeklődéssel teli baráti beszélgetés.