Gaál Péter

– Kellene ide valami ütős anyag, Pomogáts elvtárs.
- Mire gondolt, főszerkesztő úr?
- Nézzük csak. A vérfarkas megvolt, a tűzvész is. Amerikában lassan lecseng az ítéletidő, erről több bőrt már nem lehet lehúzni. A tizenkét kutya elől menekülő asszony is megvolt, Mezei elvtárs tökéletesen megírta, hehe, széttépték, pedig csak a fejbőrét csócsálták meg, jó, kicsit az arcát is, kár, hogy nem volt róla premier plán, de ezek az utcai kamerák már csak ilyenek. A csecsemőjét lefejező anyát a mai anyagba beleraktuk, Repülős Gizi tegnapi történet. Azzal lehetett kicsit variálni, délután eléggé hírszűkében voltunk. Hol meghalt, hol nem, aztán talán végül mégis, Isten nyugosztalja. Szerencsére az utánpótlás megoldott, hála polgárbarát gazdaságpolitikánknak és párját ritkítóan nagylelkű nyugdíjrendszerünknek, pláne, ha felemelik hetvenkét évre a korhatárt, ahogy azt a baloldali huhogóktól hallani. Előbb-utóbb persze fel fogják, ha elapadnak az uniós források, de ezt nem én mondtam. Minket különben se érint... A kötelező anyagot Veronka mindig lelkiismeretesen lehozza, ahhoz nem kell fantázia, öt éve megkaptuk a vonatkozó direktívákat. Soros, migráns, ezek variánsai. Veronka néha sápítozik ugyan, hogy neki már unalmas, nekem is, de parancs az parancs. Majd játszik kicsit a számokkal. A minapi hétszáz néger a déli határnál – ne akadékoskodjon, arab vagy néger, vagy más, tökmindegy, csak ne olyan legyen, mint mi – telitalálat volt, a hét meseszám, ezzel még üzenhetünk is a mieinknek, mint a háború alatt a BBC a francia ellenállásnak, hogy nincs semmi vész, ne vegyék komolyan. A szórakoztató rovat is megvolt, VV Mici hatalmas mellei, Karola eszményi feneke, egy színésznő terpesztése, Vajna Timi szívszorító képei, Amerikában kezd új életet, naná, én is ott kezdenék, ha nem volna nekem itt a régi, ami még elég jónak tűnik egy ideig. . Lássuk, mi van itt még. Ezerszer elmondtam, hogy egy napon elég ötször leírni azt, hogy "döbbenet"! Lovaggá ütött pingvin, mi volna, ha a szalonnai medvét viszont mi ütnénk lovaggá? Sokkal nagyobb állat. És ezzel vége. Nos, mit javasol, mi hiányozhat még?
- A közvéleménykutatás, főszerkesztő úr. 
- Hogy folyamatosan vesztünk szavazókat? Nem mondja komolyan. 
- Gondolja, főszerkesztő úr, az olvasó majd megszámolja, és összeveti a miénkkel? 
- Nem számolja meg. Nem veti össze. Nem számol az meg semmit és nem veti össze semmivel. Addig jó, amíg nem, de ezt se tőlem hallotta. 
- Tehát akkor lehet a közvéleménykutatás?
- Lehet. Milyen számokra gondolt? Óriásit nem szabad hazudnunk, mert ezek megírják, és akkor a drága miniszterelnök úr, pardon, Mészáros elvtárs megveheti az ő újságjukat is, nekünk pedig annyival kevesebb jut majd az osztásból.
- Nem hazudunk mi, főszerkesztő úr, legfeljebb egy icikét-picikét, azt is csak szőrmentén. Majd úgy írom, hogy "stabil, nagy fölénnyel vezet a Fidesz-KDNP". Még igaz is, noha... szóval, ez még igaz is. Nem kell a tendenciákkal foglalkozni. Mi csak egy weblap vagyunk, nem tudományos intézet. Pontosítom, nem OLYAN tudományos intézet, de még ilyen sem. Azoknak megvan a maguk direktívája, a többiek pedig... Korgó gyomorral nem sokáig lehet tudóskodni, ahogy közvéleményt is nehéz lesz kutatni BKV-val utazgatva. Nekünk ellenben ezúttal van egy valódi kuriózumunk: a reprezentatív minta nagysága. Kivételesen ez is igaz. 
- Mekkora volt?
- Ötezer fős. 
- Csodálatos, Pomogáts! Már hozzá is foghat. Apropó, egy utolsó kérdés: nem tudja véletlenül, miért kellett a szokásos létszám ötszörösét megkérdezni?
- Mert az Istennek se akart kijönni a várt eredmény, főszerkesztő úr.