Gaál Péter

1.

A ma hatályba lépett új büntetőeljárási törvényből: "A másodfokú bíróság az eddigiektől eltérően csupán akkor utasíthatja új eljárásra megalapozatlanság miatt az elsőfokú bíróságot, ha az egyáltalán nem állapított meg tényállást vagy ha a tényállás teljes egészében felderítetlen. (...) Mindezzel a törvényhozó célja a hatályon kívül helyezések és megismételt eljárások erőforrás-pazarló gyakorlatának kiküszöbölése." Indoklással együtt (ami maga is hamiskás, az "erőforrás-pazarlás" másik oldalán ugyanis sorsok vannak, nem csak puszta idő) ez az egész egyetlen összevont szóban summázható: „jóvanazúgy.” 
Aki három mondatban mondja el, amit három szóban is el lehetne, gonoszabb dolgokra is képes. És voila. A többi változtatásról azért nem írok, mert vagy beleesnék én is, vagy mert az a három szó nehezen tűrné a nyomdafestéket.

2.

"Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös!" (A tanú, Virág elvtárs) 'Mindenkit jó előre el kell fogni, és akkor nem lesz többé betörés, erőszak, emberölés.” (Örkény István)
Folytatom. Bővebben a következőről van szó: az elsőfokú eljárás bírói szakasza úgy zajlik, hogy komolyabb eseteknél van egy ügyész, egy védő, és egy bíró. Ülnök már - kivételesen nagyon helyesen - általában nincs. Az ügyész elmondja a maga verzióját, a védő a magáét, mond - ha mond - valamit a vádlott is, mondanak a tanúk is, plusz ott vannak a nyomozati anyagok. A bíró mindezekhez hozzáteszi a saját személyes meggyőződését (amit így is lehet értelmezni, úgy is, de mindent üt), megállapítja a tényállást, és meghozza az ítéletét. A tényállás vagy megfelel a valóságnak, vagy nem, az ítélet vagy megfelel a tényállásnak és a jognak, vagy nem. Lásd például az elrettentő példává lett Mórt, a justizmord újkori egyik magyar klasszisát. 
A másodfok ellenben nem így működik. Röviden úgy is lehetne mondani, hogy amíg első fokon a terheltet bírálják el, másodfokon az első fokon eljáró bírót, csak a terhelt szívja meg ezt is. És persze - ha megszívja - valamilyen formában a többi érintett, mert egy büntetőeljárásban sem lebeg egyedül senki a fekete lyukban. Nos, ezután az lesz, hogy ha az első fokon eljáró bíró mondott valamit, és előtte nyomoztak, akkor - legyen bár az egész alapja egy személyes vagy nem személyes, a valóságtól teljesen elrugaszkodott koncepció - nem lehet azt mondani, hogy ez úgy, ahogy van, nem felel meg a valóságnak, tessék tisztességesen felderíteni és letárgyalni, hanem az addigiak alapján jogerős ítéletet kell hozni. (Másodfokon általában már nincs tanúkihallgatás, nincs kérdezgetés. Az iratokból döntenek.)
De nézzük meg még azt, ami a legnagyobb közfelháborodást váltotta ki, az úgynevezett előkészítő eljárást. Ez "egyfajta előzetes felderítés a nyomozás elrendelése előtt, de már a büntetőeljárás keretein belül a bűncselekmények gyanújának megállapítása vagy kizárása érdekében. Az előkészítő eljárás során lehet alkalmazni leplezett eszközt, rejtett figyelést, álvásárlást, fedett nyomozót. A bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés eddig ágazati jogszabályokban lévő szabályait a büntetőeljárási törvénybe integrálták. Büntetőeljárásban egy emberrel kapcsolatban legfeljebb 360 napig folyhat bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés." Annyian és annyi mindent írtak már erről, hogy nekem felesleges ismételgetni. Lényege, amit tetszenek olvasni is, hogy mostantól bárki megfigyelhető, bármiféle előzetes (bűncselekmény gyanúját felvető) ok nélkül. Jó sokáig, állami pénzen és eszközökkel. És aki keres, az talál. Ha nem is büntetendőt, de bármi mást. Olyan ember nincs, akinek az életében ne lehetne legalább erkölcsi foltot találni. Vagy valami olyasmit, ami erkölcsi foltként aposztrofálható. Bármilyen gusztustalanságot. Olyat, ami sokak szemében gusztustalan. Mikor és mennyit maszturbált. Mikor és hogy szeretkezett a barátnőjével/barátjával. Mikor, hányszor és kivel csalta meg a feleségét/férjét. A szexualitás olyan adu-ász, mint a filmkészítésben a gyerek és állat. De bármi lehet, tényleg bármi: sok román bácsi vagy a Horváth Charlie (Kispál és a borz). 
Ezt eddig nem tették hozzá a kritikusok, pedig ez (is) a lényege. A Fidesz gazdaságosan működik. Ha itt nincs, akkor van ott, ha sehol nincs, akkor úgy csavarjuk, hogy legyen. Ha pedig nem tudjuk csavarni, akkor jön a "kabátlopási ügybe" keverés. Legfeljebb utána apró betűs lábjegyzetben bocsánatot kérünk. Eddig legalábbis így volt, ezután már így se kell lennie, mert hiszen épp az volt az egész célja, hogy tisztázzuk, ártatlan-é az illető, vagy nem. El tudják képzelni, hány embert lehet ezzel tönkretenni? Nem kell saccolniuk: annyit, ahányan ebben az országban élnek.
De az adatkezelésnek szigorú szabályai vannak! Hát persze. Szabályai, azok vannak. Amit a döntéshozói és ellenőrző-felülbíráló-számonkérő posztokon ülő pártkorifeusok nyilván kínos gondossággal be fognak tartani, különösképp, ha nekik személy szerint, vagy en bloc a hatalomnak kellemetlenkedőkről van szó. Ugye, emlékeznek még a KRESZ-oktatásra? Elsőbbsége annak van, akinek megadják. Hát ez is ilyen.
Ha nekem nem hinnének, ugyan nézzenek már utána, mi minden szivárgott ki már eddig, aminek szigorúan rendőrségi berkeken belül kellett volna maradnia, legalábbis az eljárások végéig. Nézzenek utána, mi mindent ír meg az "újság", amit nem szabadna. Bekerülnek-e (nem csak kezdőbetűkkel aposztorfált) teljes nevek a köztudatba, még az eljárások befejezte előtt? Sőt, azonnal. 
A Fidesz alapítói és prominensei jogászok. Nem győzöm hangsúlyozni az elmúlt lassan tíz évben. Suszter, maradj a kaptafánál. És a szuszter marad. Érdekes megfigyelni, hogy jönnek vissza az ötvenes évek, persze más konkrét tartalommal. Bacsó Péter - ha még élne szegény - azonnal belekezdhetne a forgatásba. És természetesen, ha nem Andy Vajna volna a filmguru.