Kármán Irén
Egy évvel ezelőtt csatlakoztam a FB-ra/hoz. Nem írom, kinek a biztatására, mert nem hatalmazott fel rá, hogy nyilvánosságra hozzam a nevét, azt mondta, szereti kerülni a feltűnést. Nos, míg Ti, kedves barátaim, ismerőseim "ezer éve fészbukkoltatok", addig nekem volt egy remek blogom a Népszabadság Online Blogrovatában. Igen olvasott volt. Aztán huss, eltűnt a süllyesztőben, ahogy a magyar sajtó színe-java is. Nem fészbukkoltam, mert ott "iszapbirkóztam", sok emberrel vitáztam, írtam jókat, rosszakat, de tény, hogy írtam. Most itt írok. És Első FB Születésnapomon megleplek benneteket egy fotósorozattal, amit Egyiptomban készítettem 2011-ben, amikor Dahabról (kétszer is) bejártuk a Sínai-félsziget iskoláit, ismerkedtünk emberekkel, fotóztam őket és nagyon megszerettem a sivatagot. Ahogy a Vörös-tengert is. A beduinok nagyon különlegesek, életformájuk hagyományos, sivatagi életforma, persze a modern kor vívmányait használják, van mobiltelefonjuk és időnként a lányaikat egyetemre küldik. A különlegesen szép Shedia (tarka fejkendőben, mosollyal az arcán) Kairóban tanult jogot, gyermekként karkötőket árult Dahabon a turistáknak és az édesanyja félretette a pénzt, amit ezzel keresett. Mesélte, kb. harminc nyelven tudta mondani, hogy "last price=utolsó ár", vagyis "nincs alku". Shedia nagyon okos lány, amikor eljött a továbbtanulás ideje, családja férfi tagjai döntöttek, mehet-e Kairóba tanulni vagy sem. Busszal 11 óra az út Dahabról, együtt buszoztunk, sok mindent mesélt. Nők jogairól, tanulásról, majd apránként elmesélem, mert szép történet.

Kép: Shediával