Mandel Róbert
Kedves barátaim, egy dologra bizonyosan jó a Facebook, hogy az ember anélkül közzéteheti a pillanatnyi érzéseit, hogy bárki önhatalmúan mások érdekeihez illeszkedve módosítsa, vagy árnyalja azt. Hogy is olvashattuk szakmailag is érdekelt honfitársaink véleményét korábban? Egy újságcikkben, vagy TV riportban, esetleg a rádióban, amelyet az újságíró vagy szerkesztő úgy húzott meg ahogy érdekei kívánták, vagy eleve úgy tette fel a kérdéseit, hogy irányítsa azzal a választ is. Arról jutott ez az egész az eszembe ma, hogy araszoltam a dugóban a Margit körúton, és az egyik zebránál megpillantottam egy Kossuth-díjas és mindenféle-díjas zeneszerzőt, akinek a nevét nem fedem fel, érthető okokból. Nem is fontos ki volt az. Június közepén ballonkabátban és sapkában motyogott magában, látszott, hogy fogalma sincs hol van és miért.…

Természtes dolog az öregedés, tiszteletreméltó, de átvillant az agyamon a légkondícionált autómban ülve, full hangerővel a Harman Kardon hangszórókon Arve Henriksen norvég zeneszerző fantasztikus zenéjét hallgatva, hogy ez a motyogó öregember egykor az "övéivel" összefogva milyen öntelten "emberkedve", "peckeskedve", látszatra ellenzékieskedve persze, de mégis az akkori kommunista vezetést mindennek ellenére biztosan maga mögött érezve, az összes létező értéktelen díjat bezsebelve, hallgathatatlanul kelet-európai színvonalú kortárs-zenéket produkálva egy külföldi fesztiválon velünk összetalálkozva - véletlen fültanúk igazolása alapján - milyen lenézően és a sameszai által lihegve támogatottan, elő-előkuncogva gúnyosan poénkodott a mi koncertünk főpróbáján. (Megjegyzem a mi koncertünk sokszor sikeresebb volt végül, mint az övé, de erről úgy-e a korabeli krónikás nem írt megfelelő beszámolót…)
Mindezt nem azért írom, mert ez olyan fontos lett volna. Inkább azért, hogy okuljanak mások: mindannyian magatehetetlen motyogó senkik leszünk a végén, miért kell erőnk teljében kevély, öntelt, másokat lenéző, hatalomtól ittas módon viselkednünk? Miért nem figyelünk oda mások értékeire akkor, amikor még tehetnénk is érte? Miért nem mondjuk el őszintén a szemébe a véleményünket? Miért klikkeskedünk, pláne olyan nagytestű szervilis emberek búgóhangú támogatásával, akik saját testvérüket is elárulnák egy újabb díjért? Nem fontos tudni kikről beszéltem, csak azt hogy miért. 
Fogy az időnk, és még mi tehetünk valamit

Mandel Róbert tekerőlantjával az 1980-as évek elején a világon elsőként koncertezett azilyen hangszerrel az USÁ-ban, Ausztráliában, Izraelben. A hangszer „újra felfedezőjeként” olyan neves hangversenytermekben adott önálló esteket mint a londoni Purcell Room, a stockholmi Musikmuseet vagy a budapesti Zeneakadémia. Vendége volt az NBC Today Show, a BBC-TV „Pebble Mill at One” és a „Blue Peter” showműsoroknak.