2018. ápr 29.

A haldokló mókus és a kém

A haldokló mókus és a kém


mokus.jpg

Kiss Ulrich

A mókus, ami a ház előtt haldoklik, lehet, hogy jobban érdekel most, mint az afrikai haldoklók”
Mark Zuckerberg

Edward Snowden, az elhíresült leleplező, ex-CIA ügynök, a kiszivárogtatás bajnoka a Cambridge Analytica botrány alkalmából a következő kijelentéssel kommentálta a Facebookot megrengető eseményt: „Azon cégeket, amelyek oly módon tesznek szert bevételre, hogy emberek magánéletéről gyűjtenek és adnak el részletes adatokat, egykor magán-titkosszolgálatoknak hívták. Közösségi médiára való átkeresztelésük a legsikeresebb megtévesztés azóta, hogy a hadügyminisztériumból védelmi minisztérium lett.”
 A kémveterán persze magát nem nevezi kémnek, de nyers fogalmazásával Aleksandr Kogan moldovai származású agykutató és pszichológus és az őt alkalmazó adatértékesítő Cambridge Analytica, illetve annak adatszolgáltatója a Facebook tevékenységét értékelte át radikálisan. A botrány az adatháború új fejezete, és politikai iszapcsata.
Cambridge Analytica módszertanilag nem tesz mást, mint a hirdetők, akik pontosan megcélozzák a kiszemelt célcsoportot, csupán kóla és fogkrém helyett Trumpot reklámozta a 2006-os kampányban és mellesleg a Brexitet is népszerűsítette ugyanazokkal a módszerekkel. Az amerikai szenátus és a brit legfelsőbb bíróság is kivizsgálást rendelt el. Ha nem lettek volna oly sikeresek, talán most is háborítatlanul értékesíthetnék szolgálataikat. A dolog pikantériája, hogy politikai elemzők kétségbe vonják a módszer megbízhatóságát. A politikusok persze nem a vevő(k) becsapását kifogásolják, hanem a magánjellegű adatokkal való visszaélést. Emiatt tiltotta le a Facebook is a Cambridge Analyticát, de akkor már késő volt, a botrány egyre nagyobb hullámokat vert
Mindez persze üzlet is, nagy üzlet. A Cambridge Analytica spiclije (így fordítják nem épp elegánsan magyarra a whistleblower-t) elárulta, hogy egymillió dollárt fizettek a Facebook profilokért. Az eladó, Kogan, azzal védekezett, hogy ő persze nem húzott semmi hasznot az egészből: 
„Ezt az összeget a részvevőknek fizettük ki, fejenként 3-4 dollárt. 200 ezer személyt nyertünk meg az akciónak… erre kellett a pénz- nyilatkozta Kogan a BBC-nek. Szóval az adatforrás pénzért tárulkozott fel! Ez érdekes módon a médiában általában nem jelent meg, és maga Kogan így folytatja: „Facebook és Twitter és más platformok, (médiális porondok) hirdetéssel keresik pénzüket és így egy megegyezés áll fenn a felhasználóval – Hej, te kapsz egy elképesztő terméket, amelynek üzemeltetése milliárd dollárokba kerül, és ennek fejében eladhatunk téged a hirdetőknek a mikró-célbavételre.” 
Kogan persze ideális céltábla a hagyományos média színlelt (vagy valós?) felháborodása számára, hisz nem csak moldáviai születésü, hanem tanársegéd is a Szentpétervári egyetemen és állami támogatást kapott az orosz kormánytól, a „Stressz, egészség és lélektani jólét a szociális (közösségi) hálózatokban.”No, ezt most lesz alkalma tanulmányozni!
De mi is történt konkrétan? Kogan cége, a GSG (Globális Tudományos Kutatás) a szerzője a „thisisyourdigitallife”
 nevű alkalmazásnak. 270 ezer személy letöltötte, és kitöltötte, azzal az ígérettel, hogy személyiségüket elemzik. Ennek fejében adták meg címüket, és osztottak meg adatokat barátaikról. Facebook erre idén jött rá (másfél évvel később, ha jól számítom!) és letiltotta az alkalmazást. A CGS pedig bizonygatta, hogy pedig ők is törölték az adatokat.  Hogy-hogy nem erről kiderült, hogy nem igaz.
Az ügyről még bőségesen hallunk, de én most arra reflektálnék, hogy vajon mitől van mindenki meglepve? Csak idő kérdése volt, hogy ilyen vagy hasonló botrány kitörjön. Elég ehhez elolvasni újra David Kirkpatrick könyvét, „
A Facebook jelenség: Egy bennfentes sztorija a cégről, amely összeköti a világot.”A szerző hét éve remek portrét írt a cégről és annak alapítójáról, Zuckerbergről. És ennek okán több korábbi botrányról beszámol, mely hasonlóan a magán-adat kérdése körül forog. Mert a Facebook pont abban különbözött a sok közösség hálótól, mely egyidejűleg vagy legalábbis közel egyidejűleg jelent meg a piacon, hogy tudatosan, misszionárius lendülettel fogalmazta újra a magánszféra fogalmát. Üzlettársa Parker megfogalmazása szerint a linkek, amelyekkel a tagok egymást tájékoztatják, mint „az emberi hálózatok decentralizált relevancia-szűrőjeként működnek” A Facebook termék-elnökhelyettese pedig így fogalmazott: „Mindenkinek ugyanazt a hatalmat tudjuk adni, ami a tömegmédiának volt.”
A Facebook menedzsment kultúraváltást, új paradigmát vizionál.
A szakírók, élükön Gary Hamellel, ennél is messzebb látnak: „A társadalmi változás, ami ma az interneten történik, teljesen át fogja formálni azt, amit a kis és nagy szervezetekről gondolunk.” Hamel szerint a történelemben csak két alapvető módja volt „az emberi képességek koncentrálásának és erősítésének: a bürokrácia és a piacok. Aztán az utóbbi tíz évben felbukkant egy harmadik, a hálózatok. Segítenek együttműködni összetett feladatokban, de lerombolják az elit hatalmát, ami meghatározza, ki szólhat.” A harmadik út?
Mivel, ha Hamelnek igaza van, a vállalkozás, amely az európai civilizáció egyik legtipikusabb terméke, óriási metamorfózis előtt áll – mint ahogy a többi közösség, így a család és a nemzetállam is, csupán a vállalkozás küszöbön álló és elkerülhetetlennek tűnő álló kríziséről még nem sokan beszéltek. Ennek egyik aspektusa lehet, 
de ez egy tézis, amit itt és most megvitatásra bocsátok, hogy a hálózati modell lehetővé teszi a vállalkozás (és más közösségek) újjászületést emberi léptékű egységekben, melyeket intenzív belső kapcsolat éltet, miközben a többi közösséggel olyan hálózati kapcsolatban áll, ami egyszerre laza és szoros. Zuckerberg valami hasonlón munkálkodik. Egyetértetek?
Ja, és az idézet! A kommunikációs szakon végzett tanulmányaim egyik emlékezetes momentuma volt, amikor azt elemeztük, mitől lesz érdekes egy cikk, riport vagy más médiatermék? Az egyik kulcskritérium az (érzelmi) közelség, az 
érintettség volt. Nos, hiába globális a média, a mindenkori szomszédom sorsa jobban érint, mint egy bantué. Még akkor is, ha az a szomszéd csak egy mókus.

A szerző jezsuita szerzetes, a JRSZ (Jezsuita Roma Szakkollégium) rektora

Fotó: Szabó Endre

 

 

Szólj hozzá

mókus szomszéd szerzetes Facebook Zuckerberg Kiss Ulrich