Írta Lana

Üljetek le gyerekek a vászon elé, a nagyi már feltette a lepedőt az ajtóra, s hallgassátok, nézzétek a mai mesét.

Első kép
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegénylegény. Azt szerette volna, ha ő is fényes ruhákban járhat, ha csillogó motorokra ülhet és nagy házban lakhat. Azt is akarta, hogy az emberek nagyon szeressék, hiszen annyi de annyi jót tesz velük.
Második kép
Szerették is sokan, még a falra is felfestették a képét, szoborfélét is mintáztak róla még életében. Csak az asszony nem szerette, annyira, de annyira megundorodott tőle, hogy máshoz menekült. Nem bírta ezt a szegénylegény sehogy sem feldogozni..előbb csak ült az asztalnál nagy szomorúan és a kupakokról értekezett. Aztán huszit tuzi tuszi huszi szavakkal próbálta lenyűgözni a nagyérdeműt, de ez sem hozta meg a kívánt gazdagságot.
Harmadik kép
Egyszer aztán történt, hogy hajnalban, egy 28 bikán is lovagolni tudó öreg hölgy a segítségére sietett. Sok sok pénzt küldött az ő kicsinyke országába, hogy ne szenvedjenek semmiben hiányt, ne járjanak rongyos ruhában a gyermekek, ne éhezzenek az öregek, jó utakon járjanak. Ez lett volna a cél, a jó út. Ám sajnos, mint ahogy az a valóságban is oly sokszor megtörtént, a mesében is ugyanúgy volt.
Negyedik kép
A sok pénz, elvette az urak eszét. Dőzsöltek, ettek, ittak, utaztak, vásároltak. Hol repülőt, hol szigetet, hol erőművet, máskor kikötőt, kastélyt, hotelt, tavakat vettek, nem tudták már jó dolgukban, mire is költsék a sok sok adományt.
Nem nézte ezt jó szemmel az öreg hölgy, de mit tehetett volna? Az ajándék az ajándék, vissza nem veheti. Különben is nagy részét eltüntették ügyesen. De volt egy halom bankó, amivel nem igen tudtak mit csinálni az urak.
Ötödik kép
Mivel két nadrágban nem járhattak - igaz a mellényüket egyre nagyobbra kellett cserélni, de volt miből - , az asszonyra költötték a pénzt, meg az anyukákra. Persze jutott a gyerekeknek is romániai kastély, dubai lakás, dél-amerikai mangalica hízlalda. Gondolták, csak ki tudják szorítani a marhákat erről a piacról.
A gyerekek már több lakással rendelkeztek, a lányoknak esküvőre földbirtok és szálloda járt, ja ez utóbbi persze a Bahamákon. Na szóval jól elvoltak a pénzecskével, csak a mi szegényemberünk nem haladt egyről a kettőre. Gondolta, megbeszéli a legnagyobb hatalmassággal, hogy befekteti ő a megmaradt milliárdokat, no persze euróban, s ki is találja hogy jár mindenki jól, de leginkább az a lényeg, hogy az öreg hölgy ne vegyen észre semmit.
Hatodik kép
Nos, a legény robogójára pattant és elment egy helyre menyecskéhez, akihez imígyen szólt.
Asszony! Te örököltél 1300 milliárd eurót! Tényleg? -kérdezte a menyecske. Úgy bizony. De majd én gondoskodom rólad, s mindannyian jól járjunk. Csak bízd rám a dolgot. No, így is lett. A szegényember azt mondta, az anyukájának sürgősen kell 800 milla, a menyecske meg rábólintott.
Hetedik kép
No de nem történt semmi, jött a levél a mamától.
„Szomorúan írom neked ezt a levelet, mert megint nem teljesítetted amit szegény jó anyádnak ígértél. Azt mondtad, kezdetben csak disznókkal fogunk foglalkozni, pontosabban mangalicákkal, hiszen az jó üzlet. Ebben nekem már van gyakorlatom, tudja az egész család. A pénzzel ne törődjek, mondtad, így is tettem. De fiacskám, az a nyolcszáz milla hol van? Csak nem elkaszinóztad a hörcsögképűnél? Vagy olyan hülye voltál, hogy tényleg állampapírt vettél belőle? Mondtam én édes fiam, hogy lúzer vagy a javából.”
Nyolcadik kép
Szóval a pénz sehol, a szegényember csak vár, vár, hiába utazgat a bankárokhoz a pénzesek országába, egyelőre senki nem segít.
A menyecskének azonban az üzlet megkötésekor, mint az újszülött macskának, csukva volt a szeme. Ma már azonban ha lassan is, de kezdi nyitogatni. Azt állítja, az örökség bizony az övé, egyedül az övé, mindenki másnak coki.A szegényember azonban nagyon, de nagyon megharagudott, lehordta a menyecskét mindennek, de ne sírjatok, ne izguljatok gyerekek, a mesének itt még nincs vége.
A jó a legvégén úgyis elnyeri jutalmát, a rossz, a hazug meg megkapja a huszonöt botütést. Hogy keveslitek? Velem lehet alkudni.