Gaál Péter
Még egyszer és egyelőre – remélem – utoljára tegyük kicsit tisztába a "jobb", "bal" fogalmát. Velük még pár dolgot. 
A "Paff" című írásomra – magánlevélben - így reagált az egyik legrégebbi és legbefolyásosabb szocialista politikus: "Ez azért időben és térben is változik. De az biztos, hogy nagyon kellene egy mérsékelt konzervatív párt." Mármint mi változik térben és időben? rázzák Önök a fejüket. A "bal" és a "jobb" viszonya? Őszerinte valamiféle libikóka, ami országonként hol erre, hol arra billen. Nem, kérem szeretettel. Nem. De kezdjük az elejéről. Azt mondtam az említett írásban, hogy - kivételesen, a közérthetőség kedvéért - nem fogom se idézőjelbe tenni fentebb említett, inkriminált minősítéseket, se pedig nem fogok eltérni a köztudatbéli jelentésüktől. Megismétlem: a köztudatbéli jelentésüktől. 
A köztudat és az én tudatom viszont kettő. Köztudat alatt általában azt a deformált valamit értjük, amit az összes sarlatán és demagóg megpróbál a maga szolgálatába állítani. Egy pavlovi reflexet alakítanak ki bizonyos szavak hallatára-olvastára, e szavaknak - leegyszerűsítve - hol pozitív, hol negatív jelentést kölcsönözve. Ez úgy történik, hogy a megcélzott réteg pozitív főszerepével lefestenek egy világképet, amelyhez előzőleg keresnek egy valamilyen szempontból nagyjából és látszólag passzoló mintát, majd ezt saját céljaikkal azonosítják. Így keletkezett a (népi, polgári) "demokrácia", "kommunizmus", azon belül a "bolsevizmus", így keletkeztek a nacionalizmusok, így keletkezett a "szocializmus", "konzervativizmus", "liberalizmus", és így keletkezett a "baloldali" és "jobboldali" is. Minden pozitív szóhoz tartozik egy - pontosan ugyanannyira alap nélküli - negatív megfelelő is. Egy "demokratának" éppolyan rosszul hangzik bármely személyes központosítás és irányítás, mint fordítva, egy "liberálisnak" a "konzervatív" (bár már megszületett a "konzervatív liberális" is, az ő ellenpárja - gondolom - a "liberális diktatúrahívő"), nacionalistának a "globalista" (avagy "internacionalista"), "baloldalinak" a "jobboldali", és így tovább. Ráadásul mindezek közül van, ami tényleg változtatja a helyét. Nem a képviselőik, hanem MAGUK A KIFEJEZÉSEK. Csak a kifejezések. Mondok Önöknek egy példát. A nacionalizmus - mai - devalvált - értelmében - eredetileg BALOLDALI találmány (most egy pillanatra tekintsünk el a "baloldal" későbbiekben következő boncolásától, és maradjunk a - szó szerint - bevett jelentésnél) volt. A francia forradalom vetette fel, majd innét vették át a többiek - Napóleonra és a francia nacionalizmusra válaszul -, a németek például a berlini egyetem filozófiaprofesszora, Johann Gottlieb Fichte révén. 1848-ra már szépen szárba szökkent. Nézzenek csak utána a "liberális" Kossuth nemzetiségpolitikájának. Ahogy viszont - ekkor írta Karl Marx és Friedrich Engels a Kommunista Kiáltványt (Manifest der Kommunistischen Partei) - megjelent az "internacionalizmus", a nacionalizmus átkerült a túloldalra. Két dudás nem fér meg egy csárdában. Ezért nevezik a nacionalizmust és társait "ellenbaloldaliságnak" is.

Hogy miért lettek a "liberálisok" "baloldaliak", sokáig rejtély volt számomra. Aztán rájöttem. Azért, mert az MSZP és az SZDSZ paktumot kötött. Olyan lehet ez, mint a "fajgyalázás". "A - zsidó, cigány, néger, azon belül a hutu, tutszi, matabele, masona, és így tovább vér fertőző." Sőt nem is a vér, elég egy nemi érintkezés is, hogy - biológia ide, biológia oda - a "bűn" előre megfertőzze az összes, "pedigrés" szülőtől származó gyermeket is. Ez persze leginkább a nőkre vonatkozott, de a huszadik századra e tekintetben is emancipálódtunk. A nácik nem válogattak, a búrok is csak hallgatólagosan. A Ku-Klux-Klan saját - férfi - tagjait illetően még megértőbbnek bizonyult. Akárhogy is, a liberálisok elfogadni látszanak a baloldaliságot, mert miért is ne. A mensevikek is elfogadták a "kisebbségi" jelzőt, noha sokáig kifejezett többségben voltak. Nehéz ezeket megemészteni, tudom. Hogy a "szocialisták" éppen annyira nem "kommunisták", mint a "liberálisok", az senkit nem zavar. Hiszen nem csak a kommunisták baloldaliak, ugye.

Hogy a "szocialista" szónak sincs semmi értelme, Önöknek mondanom sem kell. Azt jelenti, hogy "társadalmi". Mondják, mi a bánatos lótúró lehet egy társadalomban nem társadalmi? Akkor talán inkább "baloldali"? A "harmadik rend" - a polgárság - képviselői-szószólói szépen - Marx hatására - átalakultak a "proletariátus" képviselőivé-szószólóivá, majd a legszegényebb rétegek képviselői-szószólóivá. (Természetesen - mert ezt is miért ne - már a kezdetektől származásra való tekintet nélkül, s itt a kezdetek az ókorig nyúlnak vissza. Ajánlom figyelmükbe Publius Clodius Pulcher, Cicero és Caesar kortársa életpályáját.) Most itt tartunk. A klérus-arisztokrácia képviselői-szószólóiból a közép- nagypolgárság, tehát az egzisztenciális helyzet alapján közép- felső rétegek képviselő-szószólói lettek. Ezt hívják ma "jobboldalnak". Hozzácsapták a még értelmetlenebb "konzervatív" kifejezést, és kész lett a csodaturmix. Vagy inkább kőleves, ha ismerik a mesét. Társadalmi rendszert is elneveztek hasonlóképp. Lett "polgári demokrácia", majd "népi demokrácia". Mindkettő most is létezik, illetve nem létezik. "Polgári népuralom". Vagy polgári, vagy népi, rázzák Önök a fejüket. A polgárság ugyan a nép része, de a nép és a polgárság nem azonos. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. A "népi népuralom" még szebb és értelmesebb. Olyasmi, mint a "szocialista" (nem tévesztendő össze a szociáldemokráciával, ami nagy jóindulattal egy szimpla utópia, kevesebb jóindulattal ugyanolyan etetés, mint a többi). A másik oldalon hasonló csemege a "konzervatív". Azon túl, hogy még a valódi konzerveknek is van szavatossági idejük, rögtön felmerül a kérdés, hogy mit akarunk konzerválni, és miért pont azt? Milyen távolra szeretnénk a múltba visszamenni? Nem mintha lehetne. Ami elmúlt, az elmúlt. A viktoriánus korba? Miért nem a huszadik század elejére? Akkor a "kommunisták" volnának a konzervatívok. Vagy esetleg a középkor? Egy kis hűbériség, úrbériség, robot, első éjszaka joga, hmmm?

It's only words. Csak szavak.

A "baloldaliságnak" ugyanannyira nincs értelme, mint a "jobboldaliságnak", vagy a "szocialistának". A társadalom - mit társadalom, már a horda - funkciója szerint BALOLDALI. Az, amit a publikum ma annak értelmez. Valójában semmilyen oldali. Azért van, mert Isten (a természet, társas lény lévén) rendelte az embernek. Azoknak, akik képesek megállni a lábukon - erősek, keresőképesek, egészségesek -, nincs szükségük se szószólóra, se támogatóra. Akkor ők...? Hogy nekik mi a jó az egészben? Az, hogy ŐK IS LEHETNEK ELESETTEK, TÁMOGATÁSRA SZORULÓK, BETEGEK, ÖREGEK. Sőt, LESZNEK. Ha elég sokáig élnek, biztosan. Ezért aztán azt a gondoskodást, amit majd ők fognak kapni - rendeltetés szerint - mintegy megelőlegezik azoknak, akiknek éppen akkor szükségük van rá. Beforgatják a társadalomba. (Ezt egyébként még egy állatfalka is megteszi. Nehogy azt gondolják, hogy automatikusan kivetik magukból a "haszontalanokat". Nézzenek csak meg pár természet-dokumentumfilmet.) Ha a társadalom ennek nem felel meg, akkor nem "jobboldali" lesz, hanem ÉRTELMÉT (az értelem célirányosság) VESZTI. Szakrális társadalomtól a modern társadalomig a társadalomnak csak akkor van értelme, ha ennek az alapfeltételnek megfelel. (A szakralitás nem basáskodást és élősködést jelent.)
És akkor - "Paff" - mi van a "mérsékelt jobboldalisággal"? Mint leírtam, ezeket a kifejezéseket kizárólag a bonyodalmak elkerülése végett használtam-használom, ahogy használják. A mérsékelt jobboldaliság ma Magyarországon egy konszolidált, nem demagóg, nem hatásvadász, szélsőségektől mentes, konszenzusra törekvő, FELEMELŐ politikát jelent(ene). Konszolidáció - a hatalom megszilárdulása - viszont csak akkor lehetséges, ha a társadalom előzőleg átment egy - fájdalmas - megtisztuláson. 
És végül: ha valaki kicsit is ismeri a magyar történelmet, akkor tudnia kell, hogy a közhasználatú értelemben vett "baloldaliságnak" erőszak nélkül soha semmiféle esélye Magyarországon nem volt (a Horn-kormány minden retorikája ellenére sem volt "baloldali". A "szociálkapitalista" vagy "szociálliberális" - ami itt ugyanaz - még úgy-ahogy illene rá, de ez is óriási engedmény részemről.) A "szélsőjobboldaliságnak" (ami természetesen szélső ugyan, de nem "jobboldali") szintén nem. Nincs és nem is volt semmiféle libikóka. A klasszikus "demokráciák" - Nagy-Britannia, Amerikai Egyesült Államok, a mai Németország, Svájc, Skandinávia, Németalföld, és így tovább - szintén se nem "baloldaliak", se nem "szocialisták". Szociálisnak szociálisak, de mi értelme is van ezt mondani? Körülbelül olyanok - bizonyos szempontból -, mint amit a "mérsékelt jobboldaliról" fentebb leírtam. Ők már átmentek azon a bizonyos megtisztuláson. Nem mintha a jövő szempontjából sokat jelentene, de ez már nem ennek az írásnak a témája.