Jaj, már megint ez a fészbuk. Mindig megfogadom, hogy sokkal kevesebb időt fogok vele tölteni, de sajnos el tud csábítani. Bevallom, függő ugyan nem vagyok, de kíváncsi az nagyon. Így naponta többször is belekukkantok, ma azonban arra gondoltam, bár visszafogtam volna magam. Most, hogy alig történik valami érdemleges a napi politikában, úgy látom, kedves barátaim és ismerőseim rendre tesztek kitöltésével foglalkoznak. Tesztek. Hogy mifélék? Ó, ezek nem olyanok, melyek az elmét élesítik, gyanítom, inkább az elhülyülésünkhöz nyújtanak nem is kis segítséget.
Hány éves vagy a fotód alapján? Kérdezi a teszt és a 70 éves bácsi, bocsánat.. lehet hogy nem is tartja magát annak, kiteszi a választ, csak úgy viccből: 30! Látjátok ti nyavalyások, milyen jól tartom magam? Vagy mit hoz neked a jövő? S a hatvanat betöltött édes hölgynek azt dobja a gép, gyermekáldást! Hol kellene élned? Kérdezi a másik? Természetesen kijön a válaszadónak tetsző Párizs, Firenze.. Róma, London... no ez csak természetes, a kérdések elég rafináltak.
Beleestem én is abba a hibába, hogy több jópofa tesztet kitöltöttem, természetesen csak azért, hogy megírhassam ezt a cikket.. mert ugye nem gondolja senki rólam, hogy mindezt komolyan veszem? Dehogy veszem! Nagyon is jókat nevetek rajtuk. S másról sem gondolom, hogy azért tölt ki ilyeneket, mert valóban arra kíváncsi, mi volt mondjuk előző életében. Csak szórakozni akar. Persze ha valami hihető jön ki, azért azon el lehet gondolkodni.
Nos, az egyik ilyen teszt szerint 110 éves koromban dj leszek... A másik szerint Kleopátra voltam az ókori Egyiptomban, de ha újra kitöltöttem ugyanezt másnap, már csak kíváncsiságból is, Isten bizony Viktória királyné lettem. Micsoda lélekvándorlás!
Nos, kinek ne hízelegnének az ilyen kis baromságok?
S ebben a percbem bevillant valami. Jézus Mária! Hiszen ezek a tesztek nem is olyan viccesek. Gondoljunk csak bele, olyan intimitásokról szereznek tudomást, amelyek a gondolatvilágunkhoz tartoznak, s amelyekre sokszor csak magunkban fogalmazzuk meg a válaszokat. Ha jól sejtem, pillanatok alatt mindent megtudnak rólunk, mit szeretünk enni, inni, milyenek az álmaink, de szó szerint...megcsaltuk-e a férjünket, barátunkat, mennyire vagyunk egészségesek, mire vágyunk, mit olvasunk, empatikusnak gondoljuk-e magunkat a mássággal szemben, hová akarunk menni nyaralni, mennyire ismerjük a világot, milyenek az utazási szokásaink... egyszóval teljes képet ad anélkül, hogy az emberben tudatosulna, most egy óriási közvélemény kutatás részese lett.
Meg kell hagyni, ha ez az elméletem igaz, s már miért ne lenne az, a háttérben állók a lehető legkreatívabb csirkefogók a világon, akikre még igazán haragudni sem lehet. Már csak az a kérdés, ki finanszírozza mindezt, vagyis ki kíváncsi arra, hogy a facebook közönsége besétálva e csapdába milyen válaszokat ad kitárulkozása során. Gyanítom, a hirdetők. Biztos észrevette más is, ha mondjuk új fritőzt szeretene venni és szétnéz a neten, másnap a hirdetések között százszor jelennek meg fritőzők, kékben, zöldben , pirosban.. vagyis a nagy testvér figyel. A végére nekem is van egy naiv kérdésem: kell ez nekünk: igen, vagy nem?

Iván Gizella

Nagyon érdekes cikkek még itt

https://ujnepszabadsag.blog