2018. jan 01.

P.Howard emléke

P.Howard emléke

Ma, 75 éve – 1943. január elsején - halt meg Ukrajnában a munkaszolgálatos Rejtő Jenő. Egy 2015-ben publikált, akkor előkerült, regényének részletével emlékezünk rá.

phoward_kicsi.jpgŐfelsége bágyadtan hunyódó szemmel, könyökére támaszkodva hevert egy kényelmes, minden úri komforttal, tizenkét személyre berendezett pocsolyában. Mivel beteg volt, és a folyó felől igen sok szúnyog érkezett, megkérte udvartartását, hogy vinnék őt a sátrába halódni. Gondterhelt törzsfői még teljesítették ezt az óhaját. Szomorúan álltak ott körötte a kora délelőtti órákban, de mert csuklott is néhányszor, lemondtak az életéről, és elmentek halászni.
Lehet, hogy öreg volt már az uralkodó, de az is lehet, hogy a vacsorára megevett punktroller nevű előétel megártott neki. Reggelre kelve nyögött, a gyomrát fájlalta, rugdosott, és alattvalóihoz dobálta a keze ügyébe kerülő holmik. A Kilenc Erős, valamennyien miniszterek, élükön Viharlábbal, elmentek halászni. Útközben, mert mégis csak a király ilyen nagybeteg, odaszóltak a vén varázslónak, aki egy Tökász nevű volt. Timbuktui kopragyűjtő korában, nagyon régen még Kala-Kalának hívták. Csodálatos nevét egy átutazó fehértől kapta, akinek napszúrása volt. Ezt onnan tudták biztosan, hogy néhány vacak elefántagyarért egy Töltőtoll nevű fogpiszkálót, fél zsák sót, színes kartont és egy fekete szertartást adott, amit ha fejre tesznek, és azt mondják: Keménykalap, akkor nem lehet az embernek semmi baja. Többen csinálták ezt, és csakugyan nem lett semmi bajuk, mert nem olyan a szertartás, hogy beteg legyen tőle az ember. Ez a bolond, aki a napszúrás miatt legértékesebb holmijait odaadta nagydarab, sárga csontokért, elnevezte a varázslót Tökásznak, ami a fehérek nyelvén „ügyes és nélkülözhetetlen bennszülött férfiút” jelent, kissé tömören kifejezve. Miféle ügyetlen törzse lehet ennek a fehérnek? Varázslójuk: Kala-Kala úgy szólván hülyének számított, mert mindent elejtett és fordítva csinált, amihez csak nyúlt. De a Keménykalap szertartás az övé volt, és lopott hozzá egy Aktatáska nevű bűvös bőrt, amire a legjobban vigyázott egy jobb időkben elfogyasztott misszionárius, mert csak egyetlen darab volt belőle. A benne lévő töméntelen sok papírról azt mondta, hogy dollár nevű hulladék. Ezt a folyóba dobták, de az Aktatáska nevű varázslat úgy-ahogy gyógyította az álomkórt és a malária nevű forró reszketést, ezért Tökász lett a varázsló.
Ennek vagy ötven éve, és az ifjú varázslóból vén tolvaj lett.
A király nagyon beteg! – kiáltják a part felé sietve. – Gyógyítsd ki a bajából, vagy öld meg, hogy ne rugdosson!
Tökász halászni akart, de a Kilenc Erőssel nem mert ujjat húzni, tehát dühösen elindult visszafelé, sietve, hogy eleget tegyen a kötelességének. Amint belépett a király nyögve hozzávágott valamit.
Mifulgi! – szólt megbotránkozva. – A varázsló személye sérthetetlen!
Ki mondta?
Én.
Tudd meg, hogy tévedtél. Ha egy varázsló nem képes a törzsfőt meggyógyítani, az nem sérthetetlen.
Tökász nem vitatkozott. Letérdelt, és két ujjal, elgondolkozva megfogta a király nyakából lelógó Sámfát. Mifulgi otthoni viselete volt a Sámfa, úgyszólván háziruha. Ünneplője, a Habverő a sátor hátterében lógott, egy hosszú vasrúd mellett. Mifulgi már régen megmondta, hogyha elhalálozna, ami nem valószínű, úgy tűzzék, mint emlékművet a sírjára.
Király – mondta a varázsló. – Sajnos teljesen véged van.
De hát mi a bajom? – nyögte az uralkodó.
Figyelj, Mifulgi: neked a gyomrod elromlott. Ez a sok használattól úgyszólván elkerülhetetlen. Az emberi gyomor épp olyan, mint a nadrág: ha sokat használják, elszakad. Ezt egy fehér varázslótól tanultam, aki jól tudhatja ezt, mert több nadrágja is volt.

 

Thuróczy Gergely (szerk): Az ellopott tragédia – Rejtő Jenő emlékkötet, PIM – Infopoly Alapítvány, Budapest, 2015.

 Hosszabban itt:

ujnepszabadsag.blog

Szólj hozzá

Rejtő Jenő P.Howard Utolsó könyv Thuróczy gergely