2018. nov 06.

...isȧ, por ës homou vogymuk...

...isȧ, por ës homou vogymuk...

hold_es_fold.jpg
November 7-én van az év 311. napja, Időszámításunk kezdetétől 737007 nap telt el.

Ha meggondolod, hogy ez a „felező vonalnál”, a Krisztus születése utáni 1200-ik évet megelőző évtizedben íródott, szinte beleborzongasz, hány nap is pergett le addig a Názáreti e világra jötte óta. És ki számlálja meg, hány ezer nappal és éjszaka telt el ama nyolc és negyed évszázad alatt, melynek kezdetén egy szerzetes, valahol magyar földön pergamensre rótta immáron anyanyelvünkön, a mi szavainkat latin- (olykor import görög-) betűvel lejegyezve e mindnyájunknak épp ősi egyszerűségében kedves, mégis fennkölt, messzi múltakat idéző Halotti beszédet. Élők vagyunk, persze, valójában, így e temetési szózatnak csak első felét volna szabad fennebb, a címben idézni. Azt is csupán azért, hogy megkísértsük vele a lehetetlent: szövegben érzékeltetni, tér, idő, mozgás halandó voltunkhoz képest hatalmas voltát. „...isá, por... vogymuk” – bizony porszemek a Földgolyó már-már végességében végtelen voltához képest.

A naőpok számlálását az Infovilág.hu alapító szerkesztője, Kulcsár László osztotta meg a Facebookon. Épp azon a napon, melyen az adott pillanatban érvényes megállapítás időszerű volt. Ez pedig így hangzik: „Ma, 2018. október 31-én van az év 304., az időszámításunk óta eltelt 737.000. nap.” Fentebb meg a november 7-re érvényes adat

Nem hinném, hogy bárki utána számolna, bekalkulálná, hol, hogyan, miként változott a naptár, kibogarászná a szökőévek rövidüléseit, vagy az olimpiai évek váltakozásának rendjét. De még a majd’ háromnegyed millió nappal és éjszaka szimpla, 365 napos osztása is kiadja a közelítő eredményt; közelítőt, mert hiszen nem vonjuk le belőle a folyó év még hátralévő két naptári hónapjának 30+31=61 napját. Akadt is hozzászóló, aki azt írta e sajátságos mementó alá, hogy: „Na, és?” Más kommentező ellenben, akárcsak őt olvasván, magam, elmerengett. Az illető: Trom András ezt írta oda: „Jó tudni, mennyire semmik vagyunk a mában.” Bizony: „isá, por.. vogymuk.” Porszemek. Gondolata újabb gondolatot serkentett.

Kikerestem egy másik, talán interaktívnak titulált ábrázolást: mennyit „szaporodtunk és sokasodtunk” a jeles názáreti hajnalcsillag felfénylése óta. Alant a kép, talán kisilabizálhatók a növekedés kerek évszámokhoz kötött stációi. De az összesítés mindenképpen jól látható. Az Úr 2018. esztendejében, azaz időszámításunk 2018. évében: 7 632 819 000 ember él a Földön. Hét milliárd hatszázharminckettő millió nyolcszáztizenkilenc ezren vagyunk. Nem hinném, hogy sokan magunk elé tudnánk képzelni: nem hogy ennyi embert, nőt, férfit, gyermeket, aggot, hanem akár csak gyufaszálat vagy hurkapálcikát. Tegyük fel, hogy valahol, valaki tévesztett valamit, mondjuk, melléütött a számítógép klaviatúráján, és holnap jön a helyesbítés, hogy nem 819 ezer a vége, hanem „csak” 619 ezer... Az alap hét (hetes!) milliárdban, noha maga a szám korántsem véges, a sokaság végeláthatatlan végtelenét érezhetjük meg. Emberi nemünk roppant hatalmasságához képest, bizony: „isá, por... vogymuk”. Parányok, porszemek.

„Na, és?” Hát, ugye, érdekesség. Meg valamelyest alázatra serkentő tényközlés. Létezett e föld, csak a megszámlált napokat tekintve is már-már időtlen idők óta, ne higgyük, hogy mi volnánk az első kétlábúak, kik megjelenésünkkel szerencséltetjük. Ámde egyszersmind a maga különös, világrészekre kiterjedő „akol-melegével” azt a megnyugtató érzést is közvetítheti: nem vagyunk egyedül. Persze, tudnivaló, hogy ellenkezőleg, most leginkább a nyugtalankodás járja: vigyázzunk, jön új népvándorlás (a menekülteké), és ez emberi áradat elsodorhat, maga alá gyűrhet, rohanásában letiporhat más emberi közösségeket, népeket. Minden megeshet. Félni szabad.

Mindenesetre, egy villanásnyi időre magam elé képzelem a Krisztus születése óta lepergett 737.007 nap filmjét. Az akkor kevésbé felfedezett („megkutatott”) világ szűkebb terében legelőkért, vizekért, kevésbé zord éghajlatért felkerekedő, vagy (ki tudja, milyen kegyetlen támadók elől) menedéket kereső népeket; köztük, bár nem szoktunk így gondolkodni erről, a magunk eleit. És valahogyan nem ötlenek fel előttem sírok, hol nemzetek süllyedtek el (habár voltak, bizonnyal), annál inkább: óceánon inneni és túli, dicső honfoglalások, államalapítások, büszke hódítások képei. Óh, igen, némely hódításoknak (a gyarmatokénak) a mi évezredünkben jött el a böjtje, ámde – bármekkora is a riadalom – attól valójában nemigen tart senki, hogy most keményebb csapások „fogadj-istenével” vágnak vissza azok, akikhez korábban kéretlen látogatókként, tűzzel-vassal, rabszolga-bilinccsel beköszöntek. Nyers erő, az áradat ereje ugyan megvan ott, de vajon komoly lehet-e a feltevés, hogy az felülkerekedhetnék a modernitásában és fegyverzetében (!) túlfejlett, euro-atlanti kolosszus várának cyber páncélzatú, szárazföldi hadseregein, légi és tengeri hadiflottáin.

Hétszáz-harminchétezer nappal a Születés után, csaknem hét és háromnegyed milliárd emberfő tengerében, akár parányi papírcsónak lélekvesztőjén megpihent porszemnek is vélhetnénk magunkat. Vannak, ritkán ugyan, alkalmak, hogy kormányosunk személyesen emlékeztet bennünket, máskülönben sok tekintetben méltatott nagyságunk közepette sem feledhető kicsinységünkre. Negyedik miniszterelnöki eskütétele utáni beszédében, például. Ekként: „...azt is észben kell tartanunk, hogy mi egy több mint ezeréves ország vagyunk. Egy ilyen ősi ország politikájában vannak örök dolgok; ilyen a nemzet mérete, helye és szelleme. Ezt a kormányra lépő miniszterelnöknek a leendő kormánytagoknak, sőt általában a parlamenti képviselőknek is illendő tudniuk. Ha el akarjuk dönteni, hogy mit is akarhatnak a magyarok a világban, tisztában kell lenni a méretünkkel. A méretünk az elmúlt 1100 év alatt folyamatosan változott, de sohasem tartoztunk a világ nagy létszámú nemzetei közé. A helyzet ma úgy áll, hogy a magyarok a világ össznépességének 0,2 százalékát adják.” Akárhogyan is csócsálom újra meg újra a betűket, ebből akkor is kihallom, ha kinyomtatva nem az áll is ott: hogy. ti . nem mi fújjuk a passzát szelet. Akkor sem, ha külső szemlélőnek néha olybá tűnhet, mintha éppenséggel mi akarnánk kezünkbe kapni a szélcsináló fujtatót. Holott, valójában pontosan tudjuk, hogy erre is vannak sokkal gépesítettebb országok a földkerekségen.

Serény Péter

 

 

Szólj hozzá

Serény 700 ezer év Föld népesság