Serény Péter

Ha nem 68-asok is, de: már itt vannak. (Nem a spájzban!...)
A szöveg pontos, a miniszterelnöki beszéd leirata a kormány honalapján hozzáférhető. Orbán Viktor bálványosi szabadegyetemi, nagy programadó előadását, (ez év júliusában) a következő – lelkesítőnek szánt – bekezdéssel zárta:  „Ha a ’68-as elit megy, akkor már csak egyetlen egy kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki jön? És erre azt a szerény választ kell adni, hogy mi jövünk. Higgadtan, nyugodtan, visszafogottan, azt kell mondanunk, hogy jönnek a ’90-esek a ’68-asok helyett. Az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában. 30 éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljunk, mi vagyunk Európa jövője. Hajrá!”
68-as elit. Hm. 1968-ban én 32 éves voltam. Magyarország mai miniszterelnöke 5 éves kisfiú. „A fiam lehetne” – fut át az agyamon. Asszonylányom vele egy évjáratú, de Orbán Viktor pár hónappal fiatalabb. Egyikük sem őrizhet személyes emléket abból a világot felforgató politikai időből: épp a politikai időről. Nem értettem, amikor a kormánypárt és társult „kistestvére” elkezdte feltűnő keménységgel a pokolra kívánni azt a lázadó esztendőt, a nagy diáklázadások évét. Még emlékszem jurátus-csínyjeikre: jött a rendőrattak, ők meg haptákba vágták magukat és rázendíttek a Himnuszra, de a rendőrök se láttak, se hallottak, ellenben ütöttek. Vagy az a választási iker-plakát: az egyiken Brezsnyev párttestvéri csókot vált Honeckerrel, a másikon fiú egy lánnyal: igazit, szerelmeset. Nem kérdés, hogy a szavazópolgár melyiket választhatja... Jó, közben lepergett három évtized, nem voltak ők 68-asok, más kor, más nemzedék, más lázadás: de valódi, fiatalos, és rendszer-pukkasztó. Ennyire meg-, vagy inkább kiöregedtek volna egykori természetes létformájukból? Mondom: ez az értetlenkedés pillanata volt. Ma, a júliusi miniszterelnöki tézis-előadás újra-olvastán. már logikus, hogy sokkal inkább a nagyot durranó közlést előkészítő fegyverropogás volt a finnyás 68-ozás.
De ettől még, akár ülhetne is ez a 68-asok után, a 90-esek. Annyira nyilvánvalónak tűnik fel, hogy szájtátva csodáljuk az évszámzsonglőrt, és eszünkbe se jut, hogy utánagondoljunk: jól látjuk-halljuk-e, amit éppen bead nekünk. Nézzük csak, együtt.
Abban az évben, a prágai tavasz „testvéri” megfojtásának esztendejében, egy nálam generációnyival fiatalabb: kamasz (a félszázadik évfordulón !), megírta, mit jelentett egykor a vasfüggöny innenső oldalán élő gimnazistának a nagy lázadások 68-a. A kultikus Hair-re hivatkozik: „csak be akartuk engedni a napfényt oda, ahol éltünk” Utálta a megcsontosodott intézményrendszert, s mindazt, ami vele járt. Akárcsak a vasfüggöny boldogabbik, túlsó oldalán, a Nyugat fiai és lányai a maguk térfelének maradiságát. Ám „ az utálat nem váltotta meg a világot, csak alaposan átformálta, hogy soha többé ne kelljen kivetkőznünk a jeansből és a T-shirtből.{...} Láthatjuk: ma másként élünk, mint a hatvanas évek – ha tetszik 1968 – előtt. Másként beszélhetünk a fogamzásgátlóktól.{..}. az önigazgatásig mindenről. Az emberi lét alapjának a szabad, tisztességes életet és a szabad közösséget tekintjük azóta is, nem pedig a félelmet, legyen annak oka egy elvont gombafelhő vagy egy konkrét kormányzat elvont ideológiája. Azt gondoljuk: élni akarunk, nemcsak elkerülni a halált.” (Friss Róbert, 1968, Képeslap Berlinből. Népszava, 2018. 04. 28.) Ja, és még ez is onnan való: a hippik – emlékezhetünk –, virág-forradalmat emlegettek. Az én szerzőm: „ A virágforradalom öngyilkos tévedése volt önazonosságának hitele, hogy nem akart politikai hatalmat, "csak" humanizálni szerette volna azt. Humánus kapitalizmus hatalom nélkül nem létezhet - ébredt később. Mint ahogyan humánus – emberarcú – szocializmus sem lehetséges bolsevik hatalmi struktúrában.”
Vajon kikre gondolhatott leváltandó 68-asok elitjeként Orbán úr idén júliusban. A nevezetes esztendőben komoly, konzervatív politikusok vasszigorral verték le a diák-lázadásokat, óceánon innen és túl. Még a halvány rózsaszín brit kormánypárt élén is egy parlamenti unalomban megőszült Labour párti tanárember, a kedélyesen pipázó Harold Wilson állt. A nyugatnémet kancellár Kurt Georg Kiesinger , történetesen a kereszténydemokrata CDU politikusa volt. De Gaulle tábornok-elnökFranciaországára utalni, talán fölösleges is. Amerikában, épp 1968-ban nyert elnökválasztást a „trükkösként” elhíresült, majd a Watergate botrányon elvérzett, republikánus Richard Nixon. Tessék mondani, hol volt 68-as hangadó vagy csak szimpatizáns kormányhatalmon, bárhol a világon? Ne tévesszük már össze az európai parlamenti képviselői, de akár társ-frakcióvezetői posztot (Daniel Cohn-Bendit), a kormányzó elittel !Még akkor se, ha tudjuk, miniszterelnökünknek nevezett úr (ma: nyugdíjas, és nagyapa) korábban nemezise, nemszeretem kritikusa volt. Joschka Fischer, a maga fekete-vörös, baloldalias anarchista múltjával sem gyömöszölhető a 68-as díszdobozba. Annyira nem, hogy a szociáldemokraták és az általa képviselt zöldek koalíciójának külügyminisztereként egy balkániháború-ellenes tüntető vörös festékes vödröt vágott Fischerhez, akinek ekkor átszakadt az egyik dobhártyája. Egyébiránt 30 évvel 68 után lett külügyminiszter, e poszton 2005-ig szolgálta a hazáját; nála hosszabb ideig csak Hans-Dietrich Genscher állt a német külügy élén . 
(Ha már on-line vagyunk, stílszerűen, FRISSÍTÉS:) El ne feledjem.: a magyarellenesnek kidobolt Tavares-jelentés galád összeállítója, a névadó portugál Rui Tavares, 1972-es születésű. Aligha sorolható a 68-as elitbe... .És minő véletlen: ugyanez áll , a szintén 1972-es születésű, holland Dr.Judith Sargentinire. Ő, egy EP bizottság felkérésére, e napokban terjeszti elő – a nevével azonosított – jelentést. A háborgó magyar hivatalosságok máris Soros úr „kiszolgálójaként” emlegetik.)
Enyhén szólva necces ez a „68-asok után” mi jövünk értelmezési keret. Már, azt ne hidd, hogy a „mi jövünk” miatt. Mi az, hogy „jövünk”? Már itt vannak! (Korántsem: a spájzban...) De még mennyire. Sorszámozzuk az Orbán-kormányokat, hogy el ne tévesszük hivatali idejüket. Magyarán, nem stimmel ez sem. Ami pedig a 90-eseket illeti, itt sem a „hanyas vagy?”, hanem a politikai irány a mérvadó. Hogy is mondta Orbán úr? . „Az antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék következik most az európai politikában” Ez bizonyára sokakra illik, de – legalábbis, mint állítólagos, 90-esekre, a FIDESZ-re semmiképpen sem. Hacsak a mai politikáját vissza nem vetíted 1989-90-re, s a rendszerváltoztatás és a szuverenitás első évtizedére.
A tények fellelhetők bármely, alaposabb adatbázisban. Én e nélkül is emlékszem olyan apróságra, mint például a parlamenti közbekiáltás: „Térdre, imához!”. De maradjunk a szikár adatoknál. 1992 február. FIDESZ IV. kongresszus. Határozat: teljes jogú tagságért folyamodik a párt a - Liberális Internacionáléban. (Tagság a szervezetben: 1992-2000.) 1995. április. FIDESZ VII. kongresszusa. Név-váltás: FIDESZ-MPP (Magyar Polgári Párt). Programnyilatkozat: A polgári Magyarországért. A párt önmeghatározása: a polgári jövő pártja. Szabadelvű párt. Központi értékei: szabadság, parlamenti demokrácia, alkotmányosság, szociális felelősség. 2001. május.. FIDESZ XIII. kongresszus . A párt átigazol az Európai Néppártba. Alapszabály-változtatás: a „szabadelvű” önmeghatározás helyébe ez lép: „polgári néppárt”. {Nézd csak: a váltás éve: 2001!} Vitairat: A jövő elkezdődött. 2002. december. FIDESZ XVI (rendkívüli) kongresszus. Tárgy: Európai Unió. {Belépés előkészületei.} Programdokumentum: Európa a jövőnk, Magyarország a hazánk. 2003. május. FIDESZ. XVII. kongresszus. Szavazatmaximáló célú, névváltással is járó döntés: más jobboldali csoportok bevonásával: megalakul a: FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség.
MEGVILÁGÍTÁSOK. Orbán Viktor miniszterelnök szíves, személyes hangú közlése, beszédében, 2007. március 30-án, a FIDESZ 19. születésnapján. (Elérhető a miniszterelnök.hu honlapon, címe: Az új Nyugat-nemzedék.) A párt 3. sz. tagkönyvét bíró alapító, kormányfő kijelenti: „Bátran vállalhatjuk az új Nyugat nemzedék megnevezést.”{...} Noha érzékelik a Nyugat bizonyos hanyatlására utaló jeleket, az „nem ok arra, hogy ezt az alapvető tényt engedjük feledésbe merülni, hogy valójában a 80-as évek végén mi egyetlen dolgot akartunk. Azt akartuk, hogy Magyarország ne a kelethez, hanem a nyugathoz tartozzon.” A nemzedék jellemzésekor felhívta a figyelmet, hogy „Ez egy plebejus érzelmű nemzedék volt . {...}. mi nem azt akartuk, hogy a kiváltságosok közzé lépjünk. Nem ez volt a társadalmi programunk, a saját személyes életprogramunk sem ez volt, hanem azt akartuk, hogy a kiváltságokat szüntessük meg. Ilyen értelemben plebejusok voltunk és maradtunk is. Kiváltságellenesek, nem bővíteni akartuk a kiváltságosok körét, hanem meg akartuk szünteti a kiváltságosságot. Ez a mi nemzedékünkhöz ilyen értelemben szintén nyugatos, demokratikus tulajdonságként tartozó jellemvonás.” 
És (ugyanott) üzenet a következő nemzedéknek: „Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon. . Mert Magyarországon ma éppen a demokrácia lényege, a felelősség meg az elszámoltathatóság hiányzik. Ami maradt, azok az intézmények. Ez egy demokrácia lényegét nélkülöző többpártrendszer, és nem kellene hagynunk kedves fiatalok, hogy ez így legyen.” Továbbá: „„Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék. Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”
UTÓIRAT, 2018. július. 26-28. Orbán Viktor: „. 30 éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljunk, mi vagyunk Európa jövője. Hajrá!” 
Jaj, szegény fejemnek! „...mi vagyunk Európa jövője.” Csak megkérdem, kellő tisztelettel: Úgy is, mint (dokumentálva:) állítólagos „90-esek”?... A nem létező „68-asok” helyett, nemde?...