Gaál Péter
Remete Szent Antalt egész életében kísértette az ördög. Meg mindenki, aki élt és mozgott. Meztelenül fürdőző nők, ifjak - Remete Szent Antal a nőknek könnyedén ellenállt, az ifjaknak nehezebben, nem vonok le ebből semmit. A fáma szerint száz éven felüli kort megélő, szívélyes, szakállas bácsi volt. Az egyik küzdelmét maga Jézus figyelte, személyesen, aztán amikor Antal kérdőre vonta, hogy miért hagyta szenvedni, azt a választ kapta, kíváncsi volt, tud-e győzni, de most megígérheti, hogy neve az egész világon ismertté lesz. Mármint az akkori világon, mert gyanítom, ha most megkérdenének egy utcai járókelőt... nem beszélve páduai druszájával való keverésről, a majd' egy évezreddel később élt il Santóval. Egyszer angyalok az égbe is felvitték, ahol démonok csoportjával találkoztak, akik ifjúkori bűneiért meg akarták a szentet támadni, ám kísérői megakadályozták. Az ember azt gondolná, hogy elhessegetve a szörnyeket, továbbrepítették a mennyekbe, de nem: visszafordultak, és - épségben ugyan - de visszavitték a sivatagba, ahol lakott. Annyit azért elért a dologgal, hogy egy természettudományos ismeretre is szert tett, megfigyelhette ugyanis, hogy a földet sűrű rács veszi körül. Hogy lehet ezen átjutni, töprengett magában - általában magában töprengett -, de egy égi szózat nyomban megválaszolta neki: alázattal.
Hát alázatra tényleg nagy szüksége volt. Hogy miféle betegségben szenvedett, arról nem ír a bédekker, de valamiben tuti, mert efféle küzdelmekről az orvoslás későbbi idejéből legtöbbet Luthernél hallunk, aki, mint képein is látható, nem volt éppen szilfid alkat, a bort se vetette meg, vese- gyomorbajtól a magas vérnyomásig sokféle betegség kínozta, végül élete hatvanharmadik évében halt meg valamiben (utolsó óráiban a a szívére panaszkodott). Nem imádkoztok értem eléggé, mondta szemrehányóan. Hogy a bozontos fekete fickó, ahogy a Sátánt nevezte, éppen mivel gyötörte, és ebben mi része lehetett például az elhízásnak, magas vérnyomásnak és az alkoholnak, az Olvasó képzeletére bízom. Akárhogy is, az egyszarvúpor, amivel Eislebenben, a végén harcostársai (Jonas Justus és Coelius Mihály) próbálták kúrálni, csődöt mondott.
Szóval, keserves a szent emberek élete, ha szentté avatják őket, ha nem, ha remeték, ha nem. Nem is feltétlenül kifizetődő - a Sátán beszél belőlem? -, e földi ganajdombon biztosan nem. Remete Szent Antal - Pál apostollal szólva - már majdnem elvégezte futását, és már majdnem megharcolta a nemes harcot, amikor szintén égi szózatot hallott: se a legöregebb nem vagy, se a legszentebb. (Mint kiderült, egyiptomi kollégájáról, Remete Szent Pálról volt szó.) 
Végül is, ez van. Én mindössze egyet nem értek: hogy miért volt remete. A Vörös-tenger partján fekvő Kolzim-hegy mellett élt. Híre hamar elterjedt, és, írja még a Wikipédia is, az évek során "egész remetetelep alakult ki körülötte".
Hát akkor -
na mindegy.