Gaál Péter
Tegnap belenéztem egy, Orbán Gáspár ténykedését bemutató videóba. Előrebocsátom: az elejét kivéve semmiféle politika nem lesz ebben az írásban, se közvetlenül, se közvetve. Nem érdekel, miért propagálja a kormánymédia újfent Gáspárt és szektáját. Teljesen nyilvánvaló: ugyanazért, amiért együtt nézték az apjával a futball-világbajnokságot. Ezek pontosan azt mondják a valóságról, amit mondanak, csak tudni kell értelmezni. Arról szólnak, hogy mit akar a kormányfő és a kormánypárt elhitetni a publikummal, nem arról, hogy mi van. Jelen esetben azt, hogy teljes és töretlen a családi idill. Anikó asszony jótékonykodik, a miniszterelnök a honért hízik, pardon, végzi nehéz, felelősségteljes munkáját, és az őt ért stressz kompenzálása közben nem ér rá a kalóriákat számolgatni, kvázi feláldozza értünk az egészségét, Gáspár elveszőben lévő - amit jól mutat a közelmúlt ellenzéki tüntetőinek életkori megoszlása - nemzedéke lelkéért harcol. Az Anya és a Fiú a szív, az Atya az erős kéz. Vannak persze a családban még mások, újabban jövevények is, de mind-mind értünk. Legyen világosság, inte az Atya, és az Első Vő közvetítésével lőn világosság a városokban, a Fiú közvetítésével a szívekben. Hogy ez távolról sem így van, a hinni akarókat nem érdekli, a többiek pedig annyit hallják, hogy a végén elhiszik. Az a könnyebb. Végtére a szovjet megszállás is rentábilis volt: tudni lehetett, hogy nem hagy el minket. Pénzünknél maradtunk.
A vulgárkereszténység Istent szintén családként ábrázolja, bár a Szent Szellem (Lélek, szellemi lélek) ebbéli szerepe nem tűnik tisztázottnak. Nem is akarja senki tisztázni, ha mégis akarná, bármikor kivédhető egy "értelmünk számára felfoghatatlan" válasszal. (Már most - és itt is távol legyen tőlem bármiféle tudálékosság és/vagy nagyképűség -, megelőzendő a vitákat, szeretném a kedves Olvasót emlékeztetni arra, hogy - többek között végzettségemből kifolyólag - némi keresztény/keresztyén teológiai ismeretekkel - is - van szerencsém rendelkezni.) Tehát a korabéli patriarchális családmodellt adja vissza, ahol a pater familias, családfő a teljhatalmú úr, teremtő, fenntartó és igazgató, a fiú(k) az ő alárendeltje(i), bizonyos értelemben tulajdona(i), kvázi ő maga (!), aki(k) engedelmes, fiúi szeretettel (elfogadással, mert a szeretet - a görög agapé, "annak ellenére való szeretet" - elsődlegesen és sokadlagosan elfogadás, nem egy emóció) köteles(ek) - mi mást is tehetnének - hozzá viszonyulni, beleértve az elsőszülött-örököst is (a keresztény/keresztyén istenmodellben másodszülött már nincs). Az antik panteon, amelyben a kereszténység megizmosodott, némileg persze más volt, de a családi vonásokat az sem nélkülözhette. Hogy ez egy kép, rajz hülye gyerekeknek, azzal most ne törődjenek. A rajzról beszélünk - hiszen Orbán Gáspár és apja feltételezett szintjén az általuk feltételezett hallgatósági szinthez alkalmazkodva szintén a rajzról beszélnek, nem minta ebben (újabb feltételezés) ők maguk tovább jutottak volna vagy akartak volna jutni -, vagyis a metaforáról, amit önmagával azonosítanak, nem azzal, amire vonatkozik. Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája, somolyog Petőfi a háttérben.
Maradjunk tehát a családnál és a videónál. Gáspár egész értelmesen (jó, ahhoz képest, hogy őt még nem tanították meg beszélni - nem is fogják, szerintem már jó ideje "segítő családtaggá" vált, azaz hátracsúszott a trónöröklési sorban) elmondott néhány dolgot, közepes prédikációnak is elment volna (nem átlagosnak, mert az átlag a közepes alatti). Volt benne némi tűz, bár a nyelvbotlások levettek belőle, mentségére lásd előbbieket. Tehát elmondta, amit elmondott, mai nyelven, egyben lenyelhetővé rágva. S utána jött egy leányka - "talitha kúmi", szólna rá az evangélium Jézusa arámul, "leányka, ébredj!" - és énekelni kezdte a "szent vagy, szent vagy" szövegű dicséretet. És itt ugyanúgy megakadtam, mint ahogy mindig megakadok, ha azt hallom, hogy valaki semmi mást nem képes csinálni, mint Istent dicsőíteni. Csatolt fájlként elmondja, hogy Isten mit akar... például TŐLEM. Mintha tudná. Hogy mit kell NEKEM csinálnom. Nem neki, mert akkor be kellene fognia a száját, jó szorosan, kivéve, ha erről kérdezik, hanem MÁSOKNAK. "Isten", szólt egy első világháborús rigmus, azon kevesek egyike, amit nem tudok pontosan idézni, kivéve az utolsó sorát, "áldd meg a császárt!" "Isten, óvd meg a királyt!" "Istenemre, szól az Isten / ezek jól beosztanak." (Ez volt az utolsó sor. Az eredeti rímelt.) Annyi a különbség, hogy ezek az emberek - Gáspárral együtt - Istenről KIJELENTŐ MÓDBAN beszélnek. Néha ötletszerűen kevergetik Jézussal, mondjuk, ha eszükbe jut valami az Újszövetségből. Abból is sok minden eszükbe juthat, az Ószövetségből is, és mindennek az ellenkezője is. Kérdés, ki mit akar vele: saját prekoncepcióit alátámasztani (a prédikátorok kivétel nélkül azt akarják, kivéve - utólag elolvasva látom, milyen kiváló paradoxon ez a fogalmazás is -, ha még a prekoncepciók sem az övéik, hanem egy tan logikai következményei), vagy jutni valamire. Utóbbi a legritkább, tudniillik akkor szintén nyelni kellene egyet, és többet nem szólni. Ha valaki rajtam kérné mindezt számon: akik régebben hallgatnak-olvasnak, megfigyelhették, hogy a saját utamról SOHA nem beszélek vagy írok. Soha. Illetve régen párszor igen, mégpedig azt, hogy ezekhez a dolgokhoz való viszony az én értelmezésemben intimebb, mint bármi más kerek e világon. A legbensőbb magánügy. Elmondom, hogy szerintem mi a helyes irány (úgy általában, hozzátéve, hogy kinek mi, azt mindent felülírva ő maga, a maga személyisége határozza meg), de inkább csak a hozzáálláshoz-mélységhez-komolysághoz próbálok tippeket adni, kombinálva némi anyagismerettel. Ha bármiféle ezoterikus tanításról beszélek, saccolok. Tulajdonképpen azt mondom, amit én kivettem belőle. És arról, amit én kivettem belőle, azt mondom, és mondtam mindig, hogy Önök azt vesznek ki belőle, amit akarnak, ami megérinti Önöket, vagy ami már eleve megvolt Önökben. HA AZ ELLENKEZŐJÉT, AKKOR AZ ELLENKEZŐJÉT. Ezt is sokszor megtárgyaltuk. 
Az ezotéria nem véletlenül rejtettség. Minden lényeg rejtettség. Az értelmezőtől a legkevésbé sem független rejtettség, ráadásul BENNE VAN ELREJTVE, nem egy prófétában, krónikásban, tanítóban, igehirdetőben, guruban, vagy más mesterben.
Summa summarum, nem tudom elképzelni, hogy Isten, akár mint Atya azt akarná, hogy vég nélkül dicsőítsük. Úgy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy az evangéliumok Jézusa, ha - emberként - ma élne, ugyanezt mondaná. Képzeljenek el egy Jézus korabeli családot. Még csak nem is kell annyira messzire visszamenniük az időben, elég, ha a második világháború vége előtti magyar paraszti rögvalóságba mennek vissza. Képzeljék el, hogy Önök a fiú. Próbálják elképzelni, hogy az apjuk mit vár el Önöktől. Azt, hogy szántsanak-vessenek-gondozzák az állatokat, vagy azt, hogy mindezeket ne csinálják, hanem helyette álljanak ki az út szélére, vagy házról házra járva boldog-boldogtalannak arról beszéljenek, milyen nagyszerű ember is ő. De ha ezt is csinálják, meg azt is? Akkor azt mondaná, hogy talán hatékonyabbak és eredményesebbek lennének, ha kizárólag az elsőre koncentrálnának. És még igen szelíd lenne. A régi apák nem a szelídségükről voltak híresek. (Ha feltámadna Önökben a kisördög, és ismét eszükbe jutna az Orbán família, akkor Győző maiorra gondoljanak, ne Viktorra. Utóbbi nem veti meg az ajnározást. Szelídnek ő sem szelíd, de ez másféle vágyakból is táplálkozhat, nem kis részben előbbinek köszönhetően.)
Az én szememben végtelenül természetellenes volt, amit láttam. Nem a bevezetés - a szöveg - volt végtelenül természetellenes, hanem ami következett belőle. Amit alátámasztottak vele. És ezt messze nem csak Gáspárnál látom. Most ő akadt a hálóba. De igen sokan akadhatnának még rajta kívül. Egész közösségek, nem csak az övé. Ez nem misztérium, és nem gnózis ("gnoszisz", görög, "ismeret", "tudás"). Ez maximum kábítószer, azzal, hogy mint minden, a kábítószerek is lehetnek gyógyszerek is, mérgek is. Az egyik legfőbb feltétele, hogy méreggé váljanak, a függés. Amikor mást helyettesítenek. A hamis összekapcsolások. A hamis szelekció. Itt súlyosbítja az előítéletek tobzódása, kombinálva a gondolkodás és ismeretek szűkösségével. 
A "misztika" a görög "miszein" szóból ered. Szó szerint azt jelenti, hogy "szemet bezárni". A gnózis nem kifelé működik. A gnózis BELSŐ megismerés. Tulajdonképpen Istennel való egyesülés, és itt már nagyon közel járunk mind a zsidó hászidizmushoz, mind az iszlám szúfizmushoz, mind a buddhizmushoz. A keresztény misztika se más irányú. Avilai (Nagy) Szent Teréz se véletlenül adta híres műve címéül A belső várkastély-t. 
Ez is egy út a sok közül. De akkor le kell ülni egyedül, és... HALLGATNI kell.
Mást nem is lehet. A többi csak locsogás volna.

Illusztráció: Civil hetes