Bruck András

Tavaly nyárig, és előtte vagy 15 évig laktam abban a hetedik kerületi házban, amelyből a fotón most csak ez a földszinti, zöld, rácsos ablak látszik, és amely mellett, a szomszéd ház falán tegnap megjelent az azonnal híressé vált Orbán-graffiti. Amikor tudomást szereztem róla, az első gondolatom az volt, vajon meddig lesz ott, meddig viseli el a kerület jobboldali vezetése. Biztosra vettem, hogy nem sokáig, rohanni fognak egy hengerrel és festékkel, jóllehet a gyorsaság nagyon nem jellemző rájuk.
A hetedik talán Budapest legócskább, az ott lakók gondjaira legérzéketlenebb kerülete, de az volt már a korábbi, szocialista vezetés alatt is. Soha semmit nem lehetett elintézni, mindenre volt egy elutasító formanyomtatványuk egyenszöveggel, amit pár héten belül kipostáztak. Én kaptam olyat is, amelyben a hatvanas évek valamely tanácsi rendeletének valamely paragrafusára hivatkoztak. Viszont mindig megköszönték hogy „felhívtam a figyelmüket, és kértek, hogy a jövőben is jelezzem, ha…” 
A graffiti természetesen azonnali intézkedést követelt, a vödör és a henger, ahogy gondoltam, egy nap alatt előkerült, Kádár elvtárs tekintélyére sem vigyázhattak jobban annak idején. Orbánnak lehet kisvonata, meg is hosszabbíthatja, már tudni, hogy meg is fogja, na de ilyen gyerekes szituációban ábrázolni őt…
Úgyhogy, bár már nem vagyok hetedik kerületi, jelzem, hogy kivételesen teljesen egyetértek, ki vigyázzon a miniszterelnök méltóságára, ha nem az önkormányzat. Az ott lakók meg költözzenek máshova, ha nem tetszik nekik a rendszer.