2018. máj 21.

A felvilágosodás vége

A felvilágosodás vége

kissinger_kep.jpgHenry Kissinger

„Három évvel ezelőtt meghívtak egy konferenciára, amely transz-atlanti témákkal foglalkozott és a napirenden a mesterséges intelligencia témája is szerepelt. Majdnem kihagytam ezt a tanácskozást, mivel ez elég messze volt érdeklődési körömtől. De amikor elkezdődött, odatapadtam a székemhez. Az előadó elmondta, hogy olyan számítógépes programon dolgoznak, amely hamarosan kihívja majd a Go játék bajnokait. Elcsodálkoztam, hogy egy számítógép megtanulhatja a Go játékot, amely sokkal bonyolultabb, mint a sakk. Mind a két játékos 180 vagy 181 bábút kap (attól függően, milyen szint választ) és ezeket egymást váltva elhelyezik egy teljesen üres táblán. Az győz, aki jobb stratégiát választ és mozgásképtelenné teszi az ellenfelét.
Az előadó hangsúlyozta, hogy ezt a képességet nem lehet előre programozni. Gépe a gyakorlat során tanulta meg mesteri szinten játszani a Go-t. A gép megkapta a Go szabályait, aztán megszámlálhatatlanul sok játszmát játszott önmaga ellen, tanult a saját hibáiból és folyamatosan javította az algoritmusát. A folyamat során meghaladta ember-mentorainak a képességeit. És valóban, a következő hónapban egy A1 program, amelyet AlphaGo-nak neveztek, sorra legyőzte a világ legjobb Go-játékosait.
Miközben hallgattam, ahogy az előadó a technikai haladást ünnepli, előtört belőlem a történész és az az ember, aki egy időben államférfiként működött. Mi lesz a történelmi hatása az önmaguktól tanuló masináknak? Az olyan gépeknek hatása, amelyek önmaguktól tanulnak és végül is eljutnak olyan tudásig, amelyre az emberi megértésnek már nincsenek kategóriái? Megtanulnak ezek a gépek egymás között kommunikálni? Hogyan választanak majd a felmerülő változatok közül? Az emberiség történelme úgy jár majd, mint az inkáké, akik egyszer csak szembe kerültek a számukra felfoghatatlan, de roppant inspiráló spanyol kultúrával? Elérkeztünk az emberi történelem egy új szakaszához?
Ismerve csekély technikai ismeretemet ezen a területen, a témáról több informális beszélgetést kezdeményeztem a technológiával és a humán területekkel foglalkozó ismerőseim támogatásával. A beszélgetések nyomán aggodalmam csak növekedett.
Mindez idáig az a technológiai változás, amely leginkább megváltoztatta a modern történelmet, a nyomdagép volt a 15. században. Ez lehetővé tette, hogy az empirikus gyakorlat felülmúltja a liturgikus doktrínákat és az Értelem kora fokozatosan a Vallás kora fölé kerekedjen. Az egyéni tapasztalat, a tudományos ismeret felváltotta a hitet, amely addig az emberi gondolkodás fő kritériuma volt. Az információt az egyre bővülő könyvtárakban tárolták és rendezték. Az Értelem kora szülte azokat a gondolatokat és cselekedeteket, amelyek kialakították a jelenlegi világrendet.
De ez a rend most felborul egy új, dübörgő technológiai forradalom közepette, amelynek következményeivel eddig nemigen voltunk tisztában. Ennek nyomán a világ talán olyan gépekre támaszkodik majd, amelyet adatok és algoritmusok irányítanak és nem kormányozzák etikai vagy filozófiai normák. Az INTERNET KORA, amelyben élünk, már előre vetíti azokat a kérdéseket és témákat, amelyeket az AI (magyarul MI Mesterséges Intelligencia)  még időszerűbbé tesz. A felvilágosodás át kívánta adni a hagyományos bölcsességet a felszabadult és elemző emberi értelemnek. Az internet célja az, hogy folyamatosan korrigálja az ismereteket a folyamatosan bővülő adatok összegyűjtésével és kezelésével. Az emberi megismerés elveszti személyes jellegét, Az egyének adatokká válnak, és az adatok uralkodni kezdenek.
Az internet felhasználók azt hangsúlyozzák, hogy fontosabb az információ megkeresése és kezelése, mint azok értelmezése és társadalmi, politikai környezetbe illesztése. Ritkán fordulnak a történelemhez és a filozófiához, a vezető elv az, hogy azonnali – gyakorlati szükségleteiknek megfelelő - információt kapjanak. A folyamat során a keresőmotorok algoritmusai már képesek előre jelezni az egyes ügyfelek preferenciáit, személyre szabhatják az eredményeket, és elérhetővé tehetik azokat más megrendelők számára, politikai vagy kereskedelmi célokra. Az igazság relatív lesz. És az fenyeget, hogy az információ legyőzi a bölcsességet.
A szociális médiát elárasztotta a sokaság véleménye, a felhasználók figyelme elfordult az önvizsgálattól. Az igazság szerint sok technológia-hívő az internetet rettegett magányának elkerülése végett használja. Mindez a hatás pedig gyengíti azt az erőt, amely új gondolatok kidolgozásához és fenntartásához vezethet. Ez csupán egy magányos út végigjárásának az eredménye lehet. Ez a kreativitás lényege.
Különösen nagy az internet hatása a politikára. Az a lehetőség, hogy mikro-csoportokat is célba lehet venni, megváltoztatta azt a korábbi prioritást, hogy a politika célokra, hiányosságokra koncentrált. A politika vezetőkre sok, kis érdekcsoport nyomása zúdul és ez elveszi az időt a gondolkodástól, az összefüggések vizsgálatától, a politikai vízió kialakításától. A digitális világ a gyorsaságot helyezi előtérbe, a radikálist az átgondolt fölé emeli, az értékeket az egyes alcsoportok egyetértése alakítja ki, nem pedig az elemzés.
AZ INTERNET és a megnövekedett számítási teljesítmény hatalmas adatok felhalmozását és elemzését tette könnyebbé , és soha nem látott távlatokat nyitott az ember számára.
Talán a legfontosabb a mesterséges intelligencia. Egy olyan technológiáé, amely képes felismerni és megoldani komplex, absztrakt problémákat olyan folyamatok révén, amelyek látszólag az emberi elme működését másolják. Ez messze túlmutat a jól ismert automatizáláson. Az automatizálás az eszközökkel foglalkozik. Az előírt célokat a folyamatok leegyszerűsítéssel és gépesítéssel éri el. Az AI ezzel ellentétben a dolgok másik végpontjával foglalkozik; megállapítja saját céljait. Oly mértékben, hogy az eredményeket is maga állítja elő. Az AI-rendszer természeténél fogva instabil. Hiszen az AI rendszerek saját műveleteik révén folyamatosan, amikor új adatokat gyűjtenek, elemeznek, majd javítják önmagukat ezen elemzések alapján. Ezzel a folyamattal, a mesterséges intelligencia olyan képességet fejleszt ki, amelyet korábban csupán emberi lényeknek tulajdonítottak. Stratégiai döntéseket hoz a jövőről, esetenként olyan adatokkal, amelyeket beléjük táplálnak (mint egy játék szabályai) esetenként olyanokkal, amelyeket maga gyűjt össze (például egy játék egymillió alkalommal történő lejátszása során). A vezető nélküli autó jól illusztrálja a különbséget a hagyományos emberi vezérlésű, szoftveres számítógépek és a az AI- világa között. Az autót nem lehet úgy vezetni, hogy előre beprogramozzák a döntéseket. Mi fog történni, a jól ismert hipotetikus példa esetén, ha egy ilyen autó kényszerül választani a nagyszülő megölése és egy gyermeke megölése között? Kinek kellene erre választ adni? Miért? Mely tényezők közül választható ki az optimális döntés? És mi magyarázza a logikáját? Ha rákérdeznek, akkor az lenne a valódi, elképzelhető válasz, hogy "Nem tudom (mert matematikai, nem emberi elveket követek) "vagy" Nem értem a kérdést (mivel képes vagyok valamilyen módon cselekedni, de nem vagyok képes ezt magyarázni).” Mégis a vezetés nélküli autók az elkövetkezendő évtizedek során valószínűleg gyakoriak lesznek az utakon.
Arra kell számítanunk, hogy az AI gyorsabban – és nagyobb volumenben é követ majd el hibákat, mint az emberiség. Korábban a számítógépeket egy-egy területen használták, most a cél, hogy az „az általánosan intelligens” AI számos területen képes lesz működni. Belátható időn belül az emberi aktivitásnak egyre nagyobb százalékát AI algoritmusok irányítják. De ezek algoritmusok (amelyek a megszerzett adatok matematikai értelmezései) nem tárják fel azt a valóságot, amely létrehozta őket. Paradox módon a világ átláthatóbbá, ugyanakkor rejtélyesebbé válik. Mi teszi majd mássá az új világot attól, mint amit most ismerünk? Hogy élünk majd benne? Hogyan bánunk majd az AI-val? Képesek leszünk-e javítani rajta, vagy legalábbis megakadályozni azt, hogy ártson nekünk? És a legfőbb kérdés: azzal, hogy az AI bizonyos területeken gyorsabban halmoz fel tudást, mint az ember, képes lesz-e az emberi döntéseket, az emberi tényezőt lényegtelenné tenni egyszerűen csak azzal, hogy adatokká formálja azokat.

Fordította Kereszty András

Az Atlanticban megjelent cikk részlete

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

mesterséges intelligencia Kissinger A1 komputer