Békesi László

Nem lep meg, hogy Orbánék haladéktalanul hozzáláttak a bosszú hadjárathoz, a lakájmédia bértollnokai pedig sietnek a vezér kedvében járni. (Figyelő lista.)
Orbán már évértékelő beszédében megígérte, hogy “politikai, erkölcsi és jogi elégtételt vesznek” a rendszer bírálóin.
A választások után mindezt megtoldotta egy mindenkinek szóló konkrét fenyegetéssel: “aki nincs velünk, az ellenünk van!” (Válasz Vona G.-nak.)
A bosszúszomjas, aljas fenyegetést minden jó érzésű embernek - akkor is ha a Fidesz és a rezsim híve - határozottan el kell utasítania! A magyar társadalom nem felejtheti el, hogy a XX. század politikai indíttatású rémtettei mind megbélyegzéssel és listázással kezdődtek - büntetőtáborokkal és tömeggyilkosságokkal végződtek.
Jelen soraimat azonban nemcsak ez a jogos, elementáris felháborodás diktálja.
A Figyelő megbélyegző, uszító listáján két olyan név is szerepel, akik közel állnak hozzám, akiket tisztelek, becsülök, akiktől pályafutásom sorás sokat tanultam.
Kornai Jánosról és Chikán Attiláról van szó.
Kornai a ma élő magyar társadalom tudósok és a világon élő közgazdász professzorok egyik kiemelkedő alakja. Alig van olyan nyelv a világon, amelyre korszakos munkáit le ne fordították volna. Alig van olyan komoly közgazdasági egyetem és kutató intézet, ahol munkáit ne tanítanák és hasznosítanák.
Generációk sora köszönheti neki szakmai eszmélését, eligazodását a világban és a közgazdaságtudományban - a világ számos országában. Ha nem rgaszkodik hazájához, hanem végleg letelepedik Amerikában, akkor talán ma már Nobel díj is jutalmazná munkásságát.
A minap, 90. születésnapján jószerével az egész világ közgazdászai - élükön Nobel díjas tudósokkal! - köszöntötték őt.
Miután személyes pàlyafutásom nem akadémiai közegben zajlott, soha sem lehettem közvetlen munkatársa. Mégis tanító mesteremnek tekintem őt.
Szakmai eszmélésem idején, a 60-as években - sok kollégámmal együtt - Kornai alap munkái (A hiány, Antiequlibrium) tanítottak meg a világ kritikus elemzésére, a szocialista tervgazdálkodás életképtelenségére, a piaci versenygazdaság előnyeire és önkorrekciós képességére.
Később, amikor véleményét, tanácsát kértem kritikus helyzetekben - 89-90-ben, majd 94-95-ben - soha sem tagadta meg segítségét, jó szándékú, sokszor kritikus véleményét.
Kornai Jánost magyarként ismeri és tiszteli a világ, munkásságával elismerést szerzett hazájának.
Chikán Attila szintén közgazdász nemzedékek tanára, mentora, támogatója. Egyetemi tanárként és a Rajk kollégium igazgatójaként a fiatal közgazdász nemzedék nevelője, második családjának megalapozója és életben tartója.
Noha soha sem voltunk közvetlen kollégák, ám egy-egy konkrét helyzetben együtt dolgoztunk szép feladatokon, jó célokért. (Reformszövetség, VOSZ gazdaságpolitikai bizottsága.)
Mindig becsültem tudását, tisztességét, elhivatottságát. Közös munkánk mindig inspiráló, élvezetes volt.
Mindketten mainstream közgazdászként hasonló nézeteket képviseltünk. Szakmai fórumokon, nyilvános vitákon többnyire támogattuk egymást.
Ideológiai viták, vagy politikai preferenciák soha sem mérgezték együttműködésünket, kapcsolatunkat. Akkor sem, amikor a politikai paletta ellentétes oldalán álltunk: ő a Fidesz, én pedig a szocialista kormányok miniszetereként.
A közgáz rektoraként soha sem gátolta, vagy befolyásolta oktató munkámat, örült, hogy részt vállalok az egyetemi oktatásban.
Hab a tortán, hogy ifjú korunkban mindketten atlétizáltunk, így élményvilágunk is hasonló volt.
Ezt a két nagyszerű, tudós közgazdászt és remek embert, magyar hazafit listázza, bélyegzi meg, kiáltja ki ellenségnek egy primitív talpnyalók által üzemeltetett szennylap.
Ez gyalázat, ami ellen elvi és személyes okokból egyaránt tiltakozom!
Noha senki sem hatalmazott fel rá, biztos vagyok benne, hogy sok kollégámmal egyetértésben tehetem ezt.
Mélységesen elszomorít és felháborít, hogy a hivatalos szakmai szervezetek - MTA közgazdasági osztálya, a Magyar Közgazdasági Társaság - lapítanak, nem tiltakoznak e gyalázat ellen és nem állnak ki a két méltatlanul támadott közgazdász mellett. A szégyen rájuk is hull.

Kép: Kornai dedikál