GAÁL PÉTER
"A régi megoldások nem működnek. Újakat kell kiizzadni" - írta nekem ma valaki. 
Hát kérem szeretettel. Ebből annyi az igaz, hogy izzadni lehet, dosztig, különös tekintettel a nyárra. Télen annyiból bonyolultabb, hogy vagy nagyon be kell fűteni, vagy jól fel kell hozzá öltözni, vagy épp ellenkezőleg. A többit megteszi az Aspirin és az influenza.
Egy angol és egy francia nőgyógyász beszélget egy konferencia szünetében. "Nem fogja elhinni, kolléga", mondja a francia, "nemrég egy olyan csiklóval találkoztam, mint egy görögdinnye". "Na ne", így az angol. "Akkora csikló nem létezik." "Ej, maguk angolok", válaszolja a francia, "mindig csak a méretek. Én az ízére gondoltam, az ízére!" 
Ha megoldásról van szó, kedves Olvasók, nem a "régin" van ha hangsúly, hanem a MEGOLDÁSON. Hogy az régi vagy új, teljesen indifferens. De fájdalom, a megoldásra tett kísérlet előtt van még néhány praktikus teendő. Mindenekelőtt a tárgy megismerése. Az effektív tárgyé, személyé, szerkezeté, helyzeté, pontosabban mindezek működési elvéé. Azoké a törvényeké, melyeken eme elvek nyugszanak. Azok pedig soha nem újak, már a Prédikátor megmondta. A konkretizálás csak utána jöhet. Például egy betegséget nem új megoldások keresésével kezdünk gyógyítani, hanem a - régi - emberi test megismerésével, beleértve a - bármiféle - kórokozóra adott - mechanizmusukban szintén régi - reakcióit. Doktor Tulp anatómiája, Rembrandt-tól. Nézzék csak meg. Másképpen: nem egy új élőlényt akarunk csinálni, hanem a régi embert akarjuk egészségben megtartani olyannak, amilyennek Isten (a természet) megalkotta. Innentől kezdhetjük törni a fejünket a megoldáson. Ha nem ezt akarjuk, az már nem az emberről fog szólni, hanem egy másik fajról.
Ez egy gépre is áll, és a társadalomra is. Nincs új társadalom, csak tartalmában. Akár maga a történelem. Épp, ahogy az emberi test is megújul. Pont úgy. Nem új ember lesz belőlünk, hanem egyre öregebb régi, új anyagokból. Higgyék el, a test feltámadása a keresztényeknek se kevés gondot okoz. 1Korintus 15, 50-54. Pál apostol is szenvedhetett vele eleget. 
Ha az ember, gép, társadalom nem úgy van összerakva, ahogy működni képes, akkor nem fog működni. Ilyen egyszerű. Nem a régi megoldás - ha tényleg megoldás - nem fog működni, hanem az új próbálkozás. Hiszen ismerik a libanevelési tanácsokat adó rabbit ("kár, hogy elpusztult az összes, pedig még annyi jó ötletem lett volna"). Akkor ne ötleteljünk? Marad a körmös, díszlépés, ortodox biblikusság, ősi juss, asszonyverés, drill az élet minden területén? Már miért maradna? Nem ezzel van a baj, mármint, hogy ezek felett finoman szólva is eljárt az idő. A baj a ló túlsó oldalával van. AZZAL, HA EGY KALAP ALÁ VESSZÜK A FUNKCIÓT ÉS A FUNKCIÓ FELTÉTELEIT. Ha azt gondoljuk, hogy nem az a dolgunk, hogy utóbbiakat megteremtsük, hanem az, hogy magát a funkciót megváltoztassuk. Ez oda-vissza baj. Ugyanolyan baj, ha valaki úgy akarja nevelni a gyerekét, mint az ókorban, mint az, ha épp ellenkezőleg. Hogy jobban értsék: pontosan annyira - sokszor szó szerint - vissza fog ütni, ha az atyai tekintélyt pofonokkal akarják felépíteni, mint az, ha e tekintély szükségességét ab ovo tagadják.
Képzeljék, ez még állatokra is érvényes. Akik ismernek, tudják, hogy hosszú ideig tenyésztettem kutyát is, macskát is. A minap beszélgettünk egy ismerőssel arról, hogy mennyi baja volt a szomszédokkal, mert a kutyája éjjel sokszor órákig ugatott. Az enyémeknek elég volt, ha rájuk szóltam. Ha már kimentem hozzájuk, akkor nagy baj volt. "Miért, megverted őket?" Soha nem kellett megvernem őket semmiért. FEL SE MERÜLT, HOGY NEM CSINÁLJÁK MEG, AMIT KÉREK. Ebbe nőttek bele. Viszont nem kértem tőlük olyat, amit nem voltak képesek megcsinálni, mert az ösztönük felülírta (ezt nem írta felül). AKKOR TUDOMÁSUL VETTEM, HOGY MÁS MEGOLDÁST KELL TALÁLNOM. Nem az ösztönt akartam átírni, hanem MÁSKÉPP ALKALMAZKODTAM HOZZÁ. Macskával vevők elkápráztatására a kedvenc mutatványom volt, hogy szélesre tártam a kaput, és bár odajöttek, de egyik sem lépte át az utca és kert határát. Soha, semmikor. Meg se fordult a fejükben. Pedig azok macskák voltak, ugye. Miért? kérdezik Önök. Azért, mert minden természetes szükségletüket kielégíthették házon belül. Elég nagy volt a területük (a házimacska még a kutyánál is jobban védi), olyan volt a nemek aránya, vadászhattak kedvükre, és így tovább.
Csak kicsit tartozik ide, de már reggel eszembe jutott egy korábbi Márki-Zay-beszédről, különös tekintettel az angol mondatokra, amelyek egy részét ("we shall fight") a leírt változatból mintha kihagyták volna. Rám is vonatkozhatna, csak nekem más a célközönségem. Nekem máshoz kell alkalmazkodnom. Szóval elképzeltem, amint ezt a beszédet meghallgatja egy parasztbácsi. Nem, ne tiltakozzanak, hogy ő nem parasztbácsik előtt beszélt. Minden tömeg egyforma. A köszörűsökből és szobalányokból álló tömeg is, és az akadémikusokból álló tömeg is. Az értelmiségi szöveg az értelmiségi klubba való. Egy egyetemre. Egy sokkal kisebb csoportba. Még az írásomban ("Elvitték megváltónkat") említett közgyűlésre is inkább. 
Hát elképzeltem a bácsit. Hacsak úgy nem, mondja ilyenkor, kiköp és megy is a dolgára. Ma viccnap van, zárjuk is ezzel, biztos ismerik, de néha nem árt felújítani, hátha kifogynak valahol a témából. Szóval, két paraszt barkochbázik.
- Osztán pöndörödik-e?
- Igen!
- Osztán csavarodik-e?
- Igen!
- Rákérdezek: dezoxiribonukleinsav?
Most látom csak, már így délben huszonhét fok van kint. Hát akkor, izzadjanak kedvükre.