Illusztrációnk Gerson Leiber festménye

Victor Laszlo (Washington)                                  
Ez egy szép szerelmes történet két emberről, akik 72 éven át éltek együtt, és egyszerre haltak meg. Egy amerikai férfi és egy magyar nő históriája, amely akár egy romantikus film sztorija is lehetne. Gerson Leiber apja ócskás volt a pennsylvaniai Titusville-ben. Egy lepukkant városban, amely a 19.században virágzott utoljára, mivel olajkutak működtek a határában. A fiatal Gerson újságkihordással kereste a kenyerét, később bekerült egy nyomdába, ahol a szedőteremben volt rakodó. Aztán behívták a hadseregbe, híradós lett. Leiber őrmester a második világháború idején Észak-Afrikában és Olaszországban szolgált. 1945-ben Budapestre helyezték. Az amerikai misszió távírásza lett. Egy parkban ücsörgött, élvezte a napsütést, amikor leszólította egy fiatal lány. Jól beszélt angolul. Azt mondta, hogy van náluk a lakásban egy üres szoba, amit szivesen kiadnának egy amerikai katonának. Leiber őrmester kinevette: az amerikai katonák szállásáról nem a katonák döntenek. Azt viszont megkérdezte, hogy a lány nem akar-e operába menni vele. A háborút csak kisebb sérülésekkel átvészelő Operaház, újra működött és tiszteletjegyeket adott az amerikai missziónak. Pető Judit szívesen ment. Aztán újra találkoztak. Aztán újra és újra. Gerson minden alkalommal lerajzolta Juditot
Ősszel a fiatal katona beiratkozott az Izabella utca és az Andrássy út sarkán álló Képzőművészeti Főiskolára. Az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó” katona ingyenesen járhatott az intézménybe, ahol egyetemi szintű anatómiát, húsz óra „figurális stúdiumot” végzett, a tíz elméleti órából viszont egy szót sem értett. Ott is csak rajzolgatott, festegetett. Műveit büszkén küldözgette haza édesanyjának Pennsylvániába. Aki viszont elégette a sok akt-festményt, mert erkölcstelennek találta őket.
Pető Judit közben mellékkeresetként táskákat készített az amerikai katonáknak és a feleségüknek. Ügyesen varrt. A háború előtt más pályára készült. Egyik rokonuknak kozmetikai üzeme volt, és a család ezért Angliába küldte egyetemre, hogy tanulja meg a kémia alapjait. Az arckrém gyártásból nem lett semmi, kitört a háború, a fiatal zsidó lányt és édesanyját (szerencséjükre) berendelték egy hadiüzembe, ahol a katonaság számára zubbonyokat varrtak. Így megúszták az üldöztetést.
1946-ban Gerson (akit Gus-nak neveztek) és Judit összeházasodott, és kiköltöztek Amerikába. Pontosabban New Yorkba. Itt a magyar lány azonnal állást kapott egy női táskákat gyártó üzemben, ahol a futószalag mellett dolgozott. Ő fizetett mindent, a pici lakást, a teljes rezsit és a fiú tanulmányait az Art Students League művészeti iskolában. Így teltek el az első évek. Judit táskákat varrt, Gus festett. Aztán egyre jobban kezdtek alakulni a dolgok. Judit egy kis üzletet nyitott egy padlástérben, a férje pedig megrendelők után járt. Egyre többen választották a különös formájú női táskákat. A padlástérből bolt lett, a boltból szalon. A Leiber-táskából márka. A márkából pedig drága és híres termék. Először Eisenhower elnök felesége vásárolt belőle magának. Aztán szinte kötelező kiegészítő darabja lett a későbbi First Ladyk estélyi öltözékének. Nancy Reagan férje mindkét beiktatási bálján fehér Leiber táskát hordott, Hillary Clinton pedig egy olyan kézitáskát rendelt, amely Socks nevű macskáját mintázta. Judit táskái a lehető legkisebbek voltak. „Mindössze a rúzsnak, a zsebkendőnek és egy százdolláros bankónak kell benne hely” - mondta egyszer. Száz dollárosnak? Elegáns hölgy nem hold magával aprópénzt.
Gus Leiber festő karrierje is meglódult. Művei bekerültek a Metropolitan Museum of Art, a National Gallery of Art , a Whitney Museum of American Art és más múzeumok gyűjteményébe. Előtte azonban magángyűjtőkhöz, a művészet barátaihoz.

Jól éltek. Kettesben. Gyerekük nem született. Idősebb korukban kiköltöztek New Yorkból Hamptonba, a jómódúak tengerparti nyaraló-városába. Hetvenkét közös év adatott meg nekik. Jeffrey Sussman, aki korábban megírta a házaspár párhuzamos életrajzát, most azt írta a New York Timesba: A 96 éves Gus Leiber, akinek pangásos szívelégtelensége volt, április 27-én, péntek este azt mondta a feleségének: „Sweetie, it’s time for both of us to go.” „Drágám, itt az idő, hogy mind a ketten elmenjünk”. Reggelre halott volt. Néhány órával később Pető Judit, Mrs. Leiber is meghalt. Szívinfarktusban.