A képen balról Fenyő János, Bak Mihály, Szabadi Béla, Torgyán József, Kereszty András a szerkesztőségben

Kereszty András
1997. októberében tisztázott a MUOSZ etikai bizottsága. A 7. számú eljárótanács megállapította, hogy jogtalan az eljárást kezdeményező Gyárfás Tamás panasza a Népszava ellen, és ellenem, a Népszava volt főszerkesztője ellen. Egyetlen porcikám se kívánta ezt a felmentő határozatot. Akkor már elegem volt ugyanis abból, ami körülöttem, Gyárfás Tamás, az úszószövetség, a Nap TV, a Napkelte, a VICO körül kavargott, illetve abból, amit az ügy másik főszereplője, Fenyő János kavart.
Négy éven át voltam a Népszava főszerkesztője. Fenyő János hívott oda, mert úgy ítélte meg (korábbi népszabadságos felelős szerkesztői munkám alapján), hogy én vagyok a legalkalmasabb ember arra, hogy frissen vásárolt napilapját sikerre vigyem. Elképesztő fizetést ajánlott (havi félmillió forintot) és ígérete szerint tökéletesen szabad kezet. Éveken át jól megvoltunk. János erőszakos, kőkemény ember volt. Szakmailag azonban jól megértettük egymást, néha egy kicsit ordibáltunk, de sose éreztette azt, hogy ő a góré. Elfogadta azt, hogy a lapból olyan orgánum készül, amely egyszerre megfelel Kuncze Gábornak és Habsburg Ottónak. Vagyis egy normális, kiegyensúlyozott napila
A dolog akkor kezdett megváltozni, amikor a jövedelmező magazinok (pl. Nők Lapja), az élre törő napilap (a Népszava) után Fenyő úgy vélte, hogy egy televízióra is szüksége van. Megvásárolta a Stáb Rt. nevezetű társaságot, amelynek résztulajdona volt a Nap TV-ben. Abban a Gyárfás gründolta vállalkozásban, amely több órás reggeli műsorsávot kapott a közszolgálati televízióban. Gyárfásnak sok évi munkája feküdt ebben a vállalkozásban. De végső soron ő is, és Fenyő is azért küzdött a kis Nap tévéért, hogy ott legyenek, amikor a nagy falat kerül szétosztásra, amikor privatizálják az közszolgálati médiumot.
Fenyő ekkor kezdett beleavatkozni az újság munkájába. Folyamatosan hozott „füleseket”, ezt csinálta Gyárfás, azt csinálta Gyárfás. Ilyen per van ellene. Olyan botrány van körülötte. Ez az újságban nem látszott. Sikerült minden alkalommal meggyőzni, hogy meg nem alapozott információkat rendes lap nem közöl. Így aztán az lett a szólása. „Akkor beteszem az asztalfiókba. De azért szólok a barátaimnak.” Nem nevezte meg barátait. De nyilván feljelentgette vetélytársát fontos embereknél. Egy ilyen esetre emlékszem, János hozott olyan dokumentumot, amely szerint Zemplényi György ez a fura, gyanús figura Gyárfással együtt akar pályázni tévécsatornára. Megállapodtam vele, hogy csak rövid hírként szólunk az ügyről, nem kavarunk belőle komolyabb kázust. Az ilyen apróbb viták jó kapcsolatunkat nem zavarták meg.
A sportrovat közben, 1997 májusában előásott egy ügyet. Ezzel – egy évvel korábban – már foglalkozott a Mai Nap. Az úszószövetség rendezett egy olyan versenyt, amely csak papíron létezett. Gyönyörű jegyzőkönyvet gyártottak. A Komjádi uszodában rajthoz állt a teljes élvonal és tucatnyi tehetséges fiatal. A rendkívül tehetséges ifjak olyan időket úsztak, hogy azonnal kvalifikálták magukat az 1996-os atlantai olimpiára. A sportrovat megszerezte a jegyzőkönyvet, beszélt az úszókkal, kiderült a csalás. Emiatt Gyárfás lemondott a szövetség elnöki tisztéről. Ezt nyilatkozta. „Nem akarom kisebbíteni a dolgot, de mivel a hamis jegyzőkönyv ügye már több hónapja közismert, úgy érzem, hogy a hamisítás felmelegítése inkább csak ürügy: egy tudatosan megszervezett lejáratási kampány folyik ellenem a Magyar Televízióban való érdekeltségeim miatt.” Volt tehát lejárató kampány? Volt. De ez inkább a színfalak mögött folyt, mint a lap hasábjain.
Aztán eljött a nyár. Feleségemmel elutaztunk két hétre az újságíró szövetség széplaki üdülőjébe. Ott nyaralt Gyárfás is. Nem voltunk barátok. Csak köszöngettünk egymásnak reggelenként.
Indulás előtt viszont megmutatott Fenyő egy tervezett cikket, a belpolitikai rovat egyik munkatársa írta arról, hogy a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság egy közel háromszázmillió forintos áfacsalási bűnügyben gyanúsítottként ki akarja hallgatni Gyárfást. Kértem, nézzünk a dolognak alaposan utána. Felhívtam egy kaposvári kollégát, aki azt mondta, hogy a rendőrség megszüntette a Nap TV elnöke ellen az eljárást. Igaz, még nem volt tisztázott, hogy az eljárást bűncselekmény hiányában vagy bizonyítottság hiányában szüntették-e meg. Beszéltem Fenyővel, mondtam neki, két hét múlva, amikor visszajövök Széplakról, újra ellenőrizzük a hírt. Ordított egy nagyot, mit kell egy rendőrségi közlést ellenőrizni? Gyárfás egy csaló. Ki kell nyírni. (Pontosan ezt a kifejezést használta). De látszatra belenyugodott a dologba.
Aztán egy nap, Széplakon olvasom a Népszavában a cikket, amit ellenőrzés nélkül nem engedtem volna közölni. Visszautaztunk Pestre. Fenyő azzal fogadott, hogy nagy sikere volt az írásnak. Gyárfás őrjöng. Televíziós vitára hívta ki az ügyben. De most „kitöri a nyakát”. A vitára – mondta – természetesen nem én megyek, hanem te. Te vagy a főszerkesztő.
Elmentem. Gyárfás megszervezte, hogy a műsor közben Kaposvárról bejelentkezzen egy rendőrségi szóvivő, és cáfolja a Népszava információját.
Kimentünk a stúdióból a Szabadság térre. Gyárfás hozzám fordult: „Sokkal jobban tennéd, ha velem tartanál. Fenyőnek nincs jövője. Ahogy most viselkedik, kinyírja magát”. Ő is ezt a szót használta.
Én meg írtam egy levelet Fenyőnek, amelyben közöltem, nem tudom vállalni a felelősséget, ha a hátam mögött beerőszakol cikkeket a lapba. Ezért lemondok. János mosolygott:
– Rendben. A terepjáródat megtarthatod.
Barátságos volt, mint mindig.