A nap szenzációja az index cikke. Roppant szövevényes ügy. Egy két mondatban nem is lehet elmesélni. El kell olvasni. A lényeg mégis annyi, hogy egy izraeli hátterű magán titkosszolgálat próbálta bebizonyítani menekülteket támogató magyarországi szervezetekről (pontosabban egyről a Migration Aidről), hogy Soros György megbízásából a magyar kormány ellen dolgozik. Kamu-cégek, valódi címmel, telefonszámmal, levélpapírral, konspiratív találkozók Bécsben, New Yorkban, Amszterdamban. Luxusszállók, meghívások, álkonferenciák. Az ember csak azt fogja fel, hogy kattognak a számológépek. Tízezer dollárok itt, tízezer dollárok ott. Kamu személyazonosságok. Költőpénzek, megbízási díjak. Titkosszolgálatot fizetni nem olcsó dolog.
Csak azt nem értem, hogy miért?
Miért éri ez meg?
Hogy Bayer Zsolt a Magyar Időkben írjon egy kamu-cikket arról, hogy hogyan dőltek be a magyar jogvédők a kamu-ügynöknek? Hogy Orbán Viktor megfenyegesse ellenfeleit a Békemeneten? Hogy ugyanő arról beszéljen, hogy 2000 ellenfele van nyilvántartásban?
Érthetetlen.
Mit reméltek ettől a provokációtól? Hogy Orbán ellenfelei keblére borulnak annak, aki megpendíti azt, hogy hajlandó egy kis pénzzel – bizonyos ellenszolgáltatás ellenében – támogatni őket? Hogy nincs annyi eszük ezeknek az ellenzékieknek, hogy jelentsék a beszervezési kísérletet?
Mélységes mély a paranoia kútja. Ki tudja, mi bukkan még belőle elő.
De a legfőbb kérdés: a választások után Orbán Viktor valóban le akar számolni a vele szemben álló politikai erők maradékával? Ezek az akciók (és ki tudja még hány hasonló van folyamatban) ezt a nagy leszámolást készítik elő?
Hát én úgy vagyok ezzel, mint Pelikán József a Tanú című filmben.
„, én igazán nem értek ehhez és ideológiailag is kezdő vagyok, de az mégiscsak marhaság, hogy Dániel elvtárs fémdobozokat dobált bele a Dunába, amiben kémjelentések voltak.”
„Aztán az se stimmel, hogy Dániel elvtárs beugrott a Dunába és a víz alatt beszélgetett az ellenséges békaemberekkel a mi nagy vezérünk és a többi elvtárs meggyilkolásáról.”
„A kémek nem úgy dolgoznak, hogy gyanút keltsenek. Épp ellenkezőleg. De pont az bennük a gyanús, hogy nem gyanúsak. Érti már, Pelikán elvtárs?”
Még mindig nem értem.

Kereszty András

Kereszty András