2018. nov 16.

Kedves Nyilvánosság

Kedves Nyilvánosság

csinovnyik.jpg

Kulcsár László

Hozzád fordulok, kedves Nyilvánosság, hogy megosszam Veled tapasztalataimat napjaink egyre aggasztóbb jelenségéről, mi több, gyakorlatáról, a hivatali gőg (állítólagos) mindenhatóságáról, amely egykoron a sokat szidott és átkozott pártállamnak is sajátja volt. Ám a felsőbbrendűségüktől eltelt akkori elvtársak mára legföljebb tanulni járhatnának legújabb kori (nem kevésbé pártállami) utánzóikhoz, akiknek mostanra sikerült tökélyre fejleszteniük a nem gazsuláló, a nem pártsajtó (más néven: nem lakájmédia) semmibe vételét. Nekik már az is sok és irritáló, ha az újságíró – a közérdeket szolgálandó – korrekt, világos, tényekre irányuló érdeklődést tanúsít, és megkísérel kérdezni a fülükre ragasztott telefonjukkal menekülőktől, vagy a népes udvartartásuk karéjában a törvényhozás folyosóján tovalejtőktől.

A „frappánsnak” szánt válaszokat idejében kidolgozta a kifogás- és pökhendiségügyi államtitkárság: „kellemes karácsonyt!”, meg „ha eljön az ideje”, ekként még az (itthon) nagy nézettségnek örvendő (természetesen a hatalmat képviselők számára barátinak nem minősülő) tévétársaságok és lapok munkatársai is kénytelenek beérni a tudósítást záró mondattal: „Híradónk elkészültéig/lapzártánkig kérdésünkre nem érkezett válasz…” Aztán már nem is fog, tekintettel arra, hogy a fölgyorsult idő és az események elsodorják az akár egy-két órával azelőtti történéseket, és ezt különösen jól tudják azok, akiknek illenék válaszolniuk, hiszen erre játszanak. Holott valamennyiünk adójából (közpénzből!) származik nem egyszer milliós (sokmilliós) fizetésük, valamint számos „természetbeni” juttatásuk.

Kedves Nyilvánosság, engedd meg, hogy megosszam Veled az infovilág győri szerkesztőségének tapasztalatát! Fotósunk, majd az ő képei alapján munkatársunk is fölfigyelt arra, hogy az ország (talán) harmadik leggazdagabb településének történelmi belvárosa valójában (és mindenekelőtt) madártávlatból szép és elragadó. Műemléki környezetben – sajátos módon – vállmagasságból omló vakolatú épületek sokasága csúfítja a városképet; van, amelyik emelet magasan penészes. Európa talán legszebb terének (most éppen átépítik a Bécsi-kapu teret) sarkán évtizedek óta omladozik egy (hír szerint többször gazdát cserélt) lakóingatlan-páros (Schäffer-ház), vele szemben jól láthatósan méltatlanul rendetlen lakás díszeleg.  Leomlott a város (láthatóan évek óta üresen tátongó, igényesen renovált) legszebb lakóházának lábazata. Konyhaszagot árasztó gazdasági udvar éktelenkedik klasszicista műemlék lakóházban, kettővel odébb, a gyönyörű sarokerkélyes épület sokkalta jobb sorsra érdemes kapualjában és udvarában hasonló a helyzet. Pusztul a mostaninál ezerszer többet érdemlő egykori pénzügy(őr)i palota, ami a 115 esztendős történelme alatt sok hányattatást megért, ideje lenne – mondjuk – szállodává átépíteni.  Ha már egyszer megbocsáthatatlanul visszatemették Európa egyik legremekebb erődítményének, a Duna-kapu tér alatt kiváló állapotban fennmaradt reneszánsz kori győri várnak a bástya- és kazamatarészleteit, majd föld alatti garázst építettek a régészeti emlékek mellett, legalább annyit megtehetett volna Győr, hogy a már említett Bécsi-kapu téren (nemzetközi példák alapján) újra fölépítik az eleink által másfél száz esztendővel ezelőtt bűnös módon elbontott reneszánsz várkaput

Igen, kedves Nyilvánosság, lenne megbeszélni való még nagyon sok. Legutóbb, például, lapunk írásának címében kérdezte: Van-e a győrinél elhanyagoltabb vasútállomás? Többszöri kérésre a MÁV méltóztatott válaszolni, de nem valamennyi kérdésünkre. Volt, amelyiket tovább passzolta a győri városházának. Szerkesztőségünk október 11-én kérte az önkormányzatot, szíveskedjék nyilatkozni az ügyben. Levelünket átvette a hivatal, telefonon is érdeklődtünk a válasz sorsa iránt, ám pusztán halogató feleletek érkeztek – szóban.

(Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a kedves Nyilvánosság is tudjon róla: a hivatallal folytatott levelezésünket archiváltuk és valamennyi telefon-beszélgetésünket is másodperc pontossággal prezentálni tudjuk.)

És ha már itt tartunk, szeretnénk újólag nyilvánosságra hozni: a győri városháza egyik főhivatalnokával – az íróasztal használójának minősíthetetlen magatartása miatt – meghiúsult az éppen csak megkezdett beszélgetésünk. Az újságíró ugyanis (kímélendő a hivatalnok idejét) hagyományos módon hangfelvételt kívánt készíteni a beszélgetésről, ám a hivatalnok – hangját fölemelve – követelte a még be sem kapcsolt magnó elzárását, továbbá: a munkáját végző újságíró adja át neki, hogy meggyőződhessen a készülék kikapcsolt állapotáról. (A krónikásnak egyébként semmi kifogása sem lett volna az ellen, ha a hivatalnok párhuzamosan, egyidejűleg hangfelvételt készít; legalább lett volna muníciója egy esetleges vitában. Bár – ha kérte volna – az elkészült interjút, cikket készséggel a nyilatkozó rendelkezésére bocsátotta volna, hogy korrigálhassa esetleges tévedéseit.)  Ebben a pillanatban fogyott el az évtizedek óta a köz hiteles tájékoztatását szolgáló kollégánk türelme, és elköszönt az íróasztal lovagjától. Köszönését csak a főosztályvezető előszobájában ülő két hölgy viszonozta.

Kedves Nyilvánosság, remélem, nem kezeled a fent írtakat panaszáradatként. Közállapoti jelentés(részlet!)nek szántam az Úr 2018. esztendejének Magyarországáról.

Kulcsár László,

az infovilág főszerekesztője

 

Szólj hozzá

infovilág Kulcsár László köállapotok