Benkovits György 
A Preobrazsenje ünnep, a szokás szerint augusztus 19-én a délelőtti ünnepi mise után délután fél négykor az ünnepi vecsernyével folytatódik. Ezt követően a Vujicsics téri Preobrzsenszka templom udvarán táncolnak az ünneplők. Ebben az évben a vajdasági Óbecséről érkezik zenekar és énekesek is. De a táncosoknak a Szelo nevű magyarországi szerb, főképpen lóréviekből álló együttes is pengeti majd a tamburát. Fellépnek a délutáni, esti programban a Lázár téri színpadon a Tabán együtt gyermek táncosai és fergeteges felnőtt tánccsoport is műsort ad.
Ebben az évben is a hagyományoktól eltérően a Városháza falai közül az óvárosba költözik Szent István királyunk ünnepe 2018. augusztus 20-án, hogy mindannyian együtt ünnepeljük az államalapítás és az új kenyér napját. A Fő téren felállított színpadon délelőttől estig koncertek várják a szentendreieket, és a városba látogatókat. A városi ünnepségen kerülnek átadásra az idei díjak: a Szentendre Város Díszpolgára cím és a Pro Urbe Emlékérmek. Az ünnepet az esti koncert után varázslatos tűzijáték zárja.” írja a Szentendre és Vidéke online. Arról viszont keveset találtam a lapban, hogy milyen programja, együttesei lesznek az augusztus 19-i a szerb búcsúnak.
Ugyanis Szentendrén e két program immáron két és fél évszázados ünnep, Bár mindkettő más-más egyház ünnepe is, mégis a szentendrei néplélekben ezek összetartoznak. Persze volt arra precedens korábban, hogy az éppen aktuális városi vezetés az egyiket a másik ellenére preferálta, illetve fordítva, de ezt a közösség mindig felül írta. Mert hát mindegyik másért, de kedves és fontos számunkra. István király ünnepe azért is mert a szentendrei dalmátoknak mindig egy kicsit a nemzetiségi büszkeség kifejezője is volt, mert ereklyéjét, amely a 18. század végén került vissza Magyarországra a ragusai ( dubrovniki) szerzetesek őrizték meg hat évszázadon át.
Amikor az 1760-as évek végén Mária Terézia tudomást szerzett hollétéről, hosszas tárgyalásokkal és nem csak nemes eszközök felhasználásával, afféle igazi Habsburg módszerrel elhozatta tőlük. Ezért először csak 1771 áprilisában lehetett Bécsben megcsodálni, majd június 21-én Budára hozatták, ahol az angolkisasszonyok gondjára bízták. Ekkor rendelte el Mária Terézia augusztus 20-nak, a király szentté avatási napjának megünneplését. A Szent Jobbnak ugyanis fontos szerepe volt abban, hogy kifejezze a Habsburgok legitimitását magyar uralkodóként. Elősegítse a „natio Hungarorum”, azaz a magyar nemesség integrációját a Habsburg Birodalomba.
A szentendrei dalmátok ekkortól érezték úgy, hogy szülőföldjük egy darabkáját hozták új hazájukba. Nagyjából ettől az időponttól terjedt el az István keresztnév használata is nálunk. Nézegetve a szentendrei Matriculát ( Római katolikus plébánia anyakönyvét) ezt láttam igazolva azzal, hogy az első Stephanust csak 1784-ben leltem meg, őseim között az első István nevű pedig csak 1838-as születésű. Anno az augusztus huszadikai ünnep nem azonnal vert gyökeret itt. Oka pedig, hogy a Preobrazsenje - Krisztus színe változásnak pravoszláv ünnepe- augusztus 19-én, és már a Szent István kultusz előtt a város legnagyobb ünnep volt.
Hiszen a Preobrzsenszka templomot (Vujicsics téri templomot) 1746. júliusában szentelték fel. A bácsalmási parókus ötven évvel az első hivatalos augusztus huszadikai városi ünnep előtt a következőket írta: „Ha valaki nagy ünnepi sokaságot akar látni Szentendrére kell jönnie. Hét templom harangja szól, és a sokfelől érkezik erre a napra vendégek, akik lovaskocsijai alig férnek el a városban. Preobrazsenje ünnepén szegény pópának hajnaltól éjfélig kell az Istenszülő anya csodatévő ikonja előtt állnia, mert annyi a gyógyulni érkező zarándok..”
Bár a pravoszláv szentendreiek a tizenkilencedik század elejére már kisebbségbe kerültek, de gazdasági erejük és befolyásuk a püspöki székhely erős hatása következtében a pravoszláv ünnepek még sokáig meghatározóak voltak. Erre utal az a hivatalos irat is, amelyben a Koronatanács arra utasítja a szentendrei bírót, hogy az előírásoknak megfelelően az akkori hivatalos államvallás a Római Katolikus szerinti ünnepeket Szentendrén meg kell tartani és ezekre a cselédeket, alkalmazottakat és inasokat el kell engedni, számunkra munkaszünetet biztosítani.
Változás ebben Szentendrén lényegében csak az első világháborút követően történt. Különösen 1938-tól, amikor augusztus 20. törvényesen is nemzeti ünneppé lett. Amikor Darányi Ignác ötletére kenyér- és gabonaünnepé is gazdagították nálunk ez nem tudott olyan erős hatású lenni mint másutt e hazában, lévén Szentendre mezőgazdasági adottságai és tradíciói miatt ekkor még jobban kötődött szőlő és bortermeléshez. Mivel a Perobrazsenjén van az első szőlő fölszentelése is Szentendrén e tradíció az ünnepet megtartónak bizonyult. De volt még más is, amely miatt még az egyházi tiltások ellenére is a szamárhegyi katolikusok megünnepelték augusztus 19-ét. Mert bár a Preobrazsenje minden tekintetben pravoszláv ünnep volt akkor is, vecsernyével stb., mégis a templomkerti ünnepen nem csak a pravoszláv hívők vettek részt.
Ugyanis a tímár templom ünnepe a szamárhegyi katolikus a cipellárszkik, (cipészek) csizmarszkik csizmadiák és a kožarik bőrösök, a saračkik, samardžijskik, sedlarskik szamár és bőrnyerges tabakos céhének ünnepe is volt évszázadokig. A második világháborút követően más, új tartalmat is nyert ez a hely. Vélhetően Zubkovits püspök úr jóváhagyásával a Preobrazsenje a korabeli hatalommal nem szimpatizálók ünnepe is volt. Nézegetve a régi fényképeket és Györe Zoli ötvenes években készült amatőr filmjeit azt láttam, hogy szinte kivétel nélkül ott láthatók a Probrazsenszka templom udvarán Barcsay Jenőtől Mihálcz Pali bácsin át Ilosvay Pista bácsiig a szentendrei művészek, de a legtöbb korabeli szentendrei értelmiségi is. De ezeknek a templomudvari zenéléseknek olyan mindenki által szeretett sztár is vonzereje volt, mint Vujicsics Tihamér.
Amikor a hetvenes években új vezetés került Szentendre élére, első dolga volt, hogy szakítson a korábbi „ megmutatjuk, hogy mi monstre augusztus 20-i rendezvényt tudunk tartani a munkás paraszt szövetség jegyében„ ünneplési móddal. Mert felismerték, hogy Szentendre olyan kisváros, ( volt akkor) ahová nem a nemzeti ünnep szentendrei rendezvénye miatt érkezik a közel két millió turista.
Megváltoztatták a korábbi ünnepi helyszíneket ( a mai Vuk Karadzsics tér, Fő tér, KISOK telep) és a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, egy-egy alakommal Teátrum színpadára kerültek az augusztus 20-i ünnepségek. Bár a Skanzenban akkorra még csak a Felső Tiszavidék tájegység épült meg, de mert itt megfelelő szaktudás állt rendelkezésre és a falumúzeum autentikus körülményeket kínált arra, hogy kenyér- és gabonaünnepet lehessen tartani ezt választották. Kivételt képeztek azok az alkalmak, ha középület átadása került erre a napra, mert ilyenkor ott volt a városi ünnepség.
Szóval lehet, hogy ez a kettősség, az új szentendreieknek furcsa, mert vagy a két naptár eltéréséből adódóan itt minden ünnep megkétszereződik Karácsony Húsvét stb. és vannak olyan évszázados ünnepek is, amelyek csak itt maradtak fenn.De hát ez olyan sajátossága a városnak, mint az arany (sárga) a bíbor és a kék színek együttese a szentendrei történelem palettáján.
A képhez: Idézet Jákov Ignjatovitytól: A szerbek nagy közösségi ünnepeinek egyike a templomi búcsú amely Szentendrén augusztus 19-e Krisztus szine változásának ünnepe, a preobrazsenje. Az ünnep velejárója a nagy ünnepi kalács (Veliki kolač). Ezt mindig a búcsú kinevezett komája (Kum slave) készíti el, illetve a templomi áldozathoz szükséges bort is ő szerezi be. Az ünnep elengedhetetlen tartozéka még a koljivo. Ezt és a kalácsot a pap és a búcsú komája szeli fel a hagyomány diktálta módon, és mindkettőből kapnak egy darabkát a jelenlevők és utána ihatnak a borból is. Az ünnep táncmulatsággal folytatódik. A szerb népi körtánc a kolót táncolják ilyenkor, amelyet körben vagy sorban állva, összekapaszkodva táncolnak.
Az egyházi ünnepeken túl a szerbek legfontosabb a család védőszentjének ünnepe, a Slava vagy Krsno. Ilyenkor is az ünnepi asztalra bor, kalács és dióval, vagy mandulával ízesített búzából készített étel, koljivo kerül.