Az  Országos Cigány Önkormányzat elnöki pályázatának 1. sz. melléklete:
1957-ben születtem a Csertebagvas melletti Romhányó tanyán. Szüleim a világháború előtt nincstelen mezőgazdasági idénymunkások voltak. 1945-ben 12 hold szántót kaptak az új hatalomtól, de soha nem feledték a megszálló szovjet hordák rémtetteit. Családi otthonunk takaros tisztaszobájában hímzett falikép hirdette a nemzedékek során megszentelt életparancsot: TISZTASÁG ÉS TISZTESSÉG – erről tanultam meg olvasni az első betűket. 1968-ban kaptam meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán a statisztikus és közgazdász tanári diplomát. Az egyetemen kerültem kapcsolatba az ellenállási mozgalommal, és 56-os forradalmár múltamra tekintettel (erre még visszatérek) hamarosan megkaptam az első feladatot: KISZ-titkári beosztást vállaltam. Az egyetem elvégzése után a képzettségemnek megfelelő munkát vállaltam a 43. sz. Építőipari Vállalatnál. Számos kiemelt beruházáson dolgoztam Hazánk javára. Mivel éreztem, hogy a beosztott talicskás munkánál többre vagyok hivatott, illegális ellenálló társaim biztatására beiratkoztam a dörgeműzei mezőgazdasági szakközépiskolába, ahol 1973-ban sikeres érettségi vizsgát tettem. Ezután kapcsolódtam be a cigányság felemelését zászlajára tűző mozgalomba, amit azóta is élethivatásként űzök. 1995-ben az előírt végzettség hiányában nem lehettem országgyűlési képviselőjelölt, ezért felvételemet kértem általános iskolai utótanulmányokra. Miután 2005-ben bemutattam a 7. osztályos bizonyítványba írt bejegyezést, miszerint „8. osztályba léphet”, 2006-ban elnyertem a megérdemelt képviselői helyet az Ország Házában.
Mozgalmi múltamról röviden:
Mióta az eszemet tudom, mindig a cigányság érdekképviselete lebegett a szemem előtt. Első hőstettemet akkor hajtottam végre, amikor 1944 augusztusában a radvadévényi állomáson a cigányokat deportáló vonat elé feküdtem életemet annak köszönhetem, hogy a vonat másik vágányon robogott el.  1956 október 25-én a helyi forradalmi bizottság ifjúsági tagozatának elnöke lettem. A november 4-én bekövetkezett szovjet orvtámadás után fegyvertelenül álltam a behatoló tankok elé, de kikerültek. Hazafias magtartásomért meghurcoltak, a tömeggyilkos Kádár-rendszerben sorozatosan állítottak bíróság elé lopás, csalás és sikkasztás hamis vádjával. Vesszőfutásomnak Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmi határozata vetett véget, de az igazi kárpótlást az jelentette számomra, amikor a Partizánszövetség elnökétől megkaptam a „Visszamenőleges ellenálló” emlékérmet. Azóta dolgozom független politikusként.

Közzétette az OLKT