Kereszty András
Persze, ez a Hosszú Katinka-dolog. Mindenki kerülgette a dolgot. Az uszoda, a két (vagy a három?) érintett. A hitelesnek mondott sajtó. Csak a Ripost nem. Ez a rettenetes lap, amely olyan hírekkel próbál közfigyelmet szerezni, hogy (például) Hadházy Ákos halálba kergette idős szomszédját, mert pénzt követelt tőle azért, hogy luxus-hobbijának a repülőgép-vezetésnek éljen. Vagy, hogy Gulyás Márton tüntetés-szervező aktivista különös társkereső oldalon keresgél társat. Vagy hogy Hosszú Katinka és egy bizonyos Dudás Dániel között több van, mint barátság. (Január 6.) Nos ez utóbbi dologról most kiderült, igaz

Valljuk be, ez igazi bulvár téma. Tíz éves emberi, szakmai, és rövidebb házastársi kapcsolat után az ország leghíresebb asszonya szakít a párjával egy fiatalabb férfi kedvéért. Ez a mi Lady Diana történetünk. Garantálható, hogy ezen a nyáron nem lesz olyan hír, ami jobban foglalkoztatja a közvéleményt. Megelevenednek a közönség-filmek jelenetei. Fotósok, mikrofonosok hada kíséri majd Katinka minden lépését. Tusup is számíthat provokatív kérdésekre. Lehet, hogy néhány tojást is hozzávágnak. De mostantól kezdve garantálható, hogy a közmédia hatalmas aktivitásba kezd. Ez az ő nagy alkalmuk. Normális ember nem nézi Németh Balázsékat. Nem figyel oda Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőre. Nem törődik az átadási ceremóniákkal és a cégekkel kötött stratégiai megállapodásokkal. De egészen más, ha behívják a stúdióba Katinkát. Aztán Tusupot. Vagy Katinkát és Tusupot. Aztán Dudás Dánielt. Aztán egy házassági-szex-szakértőt. Aztán egy úszóedzőt, aki elmondja, hogy a szakítás nem érinti majd az olimpiai bajnok teljesítményét. Aztán egy szakértőt, aki szerint Katinka karrierjének valószínűleg vége…

Való igaz, hogy a Ripost már tavaly ősszel pedzegette, hogy baj van a Hosszú-Tusup-házassággal. De higgyünk neki a jövőben, más ügyekben is? Higgyünk a bulvárlapoknak? Lehet-e haszna olyan újságnak, amely ízléstelen módon belegyalogol emberek (közszereplők) magánéletébe? Jó sok vitát végigcsatáztak már erről médiaszereplők és guruk. Valamikor már az 1930-as években kezdődött erről az adok-kapok, amikor a londoni Timesban azt írta egy szerkesztő, hogy az amit a „tabloid” sajtó művel, az nem más, mint az emberek magánéletébe való gátlástalan beleavatkozás, amit csak gyönge értelmű, degenerált újságírók képesek hírként tálalni.

Ugyanakkor a bulvár sajtónak lenne haszna is. Miért kellene lábujjhegyen lépegetni ismert emberek magánügye körül? Miért nem lehetne gyakorlat az, hogy ha egy politikus, egy híres művész, sportoló körül pletykák keringenek, akkor az érintett a nyilvánosság elé lép. Nemcsak magánéletről beszélek. Vannak ügyek. Miért nem lehet gyakorlat az, hogy az „ügyek” esetén az érintett kiáll a mikrofonok és a kamerák elé? Miért kell várni a bulvár sajtóra, hogy majd előbányássza a maga – kevésbé megalapozott, pletykákra, híresztelésekre alapozott módján – azt, amire a közönség kíváncsi?

Megmondom.

Az ország állapota miatt. Mert nem csupán kevés a független médium. Nincs független bulvár újságírás sem. Mert a Ripost nem azért pocsék, mert durván belegyalogol közszereplők magánéletébe. Hanem azért, mert politikai feladatot teljesít. Kormány-megrendelésre. Mert része a hatalmas néphülyítő gépezetnek. Nem azért keresi a témát, hogy minél többen megvegyék, elolvassák a lapot, hogy nőjenek a hirdetés-bevételek. Nem. Erre nincs szükség. A központi kasszából úgyis dugnak eleget a kézitáskájukba, mint kliensek az éjszakai bárok hölgyeinek.