Hell István
Az 50-es években a nem letelepedett romáknak, vagyis azoknak, akiknek nem volt bejelentett lakásuk, fekete személyi igazolványt kellett hordaniuk magukkal. Magyarországon nagyjából ekkor tűntek el a vándorcigányok. (Más országokban - Romániában, Szerbiában, Franciaországban, Nagy-Britanniában stb. - ma is vannak vándorlók.)
De kezdjük az elején. A háború után, a földosztáskor a falusi nincstelenek, földnélküliek mind kaptak földet - csak a cigányok nem. Viszont sok helyen, ahol korábban a cigányok mind analfabéták voltak, elkezdődött az iskoláztatásuk. Külön, gyakran "kisegítő" iskolákban, külön tagozatokon, vagy külön osztályokban. A szegregáció mindvégig fennmaradt, tulajdonképpen ma is él, sőt erősödik. 
A szocialista államban teljesen hivatalos és elfogadott volt a Jobbik által pár éve felelevenített "cigánybűnözés" fogalma. A rendőr-főkapitányságokon és kapitányságokon külön a cigányokra szakosodott, "cigányvonalas" rendőrök és nyomozók dolgoztak. 
A korábbi hagyományos cigány mesterségek egy részét - például a "főállású" lókupeckedést és egyéb kereskedést - megszüntette a kmk, vagyis az, hogy a "közveszélyes munkakerülést" börtönnel büntették. Sokan nosztalgiával emlékeznek rá, hogy mindenkinek - legalábbis a férfiaknak - volt munkájuk. Csak éppen ez a munka sok helyen - a mezőgazdaságban - "brazil gépsorokat" jelentett, ahol a romák különválasztva dolgoztak a gádzsóktól. Másrészt viszont - igaz, inkább csak segédmunkásként - a gyárakban és bányákban sok roma dolgozott a nemcigányokkal együtt, és ez jelentős részben elősegítette az integrációjukat, barátságok, vegyes házasságok, rokoni kapcsolatok révén. Az úgynevezett "kapun belüli munkanélküliség" megszűnésével és a nem nyereséges gyárak, bányák bezárásával ez is elhalóban van. A vidéki közmunkások nagyon nagy többsége roma. 
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a kommunizmus évtizedei alatt - a Horthy-korszakhoz képest - javult a romák életszínvonala, iskolázottsága, foglalkoztatása. De ez együtt járt a kikényszerített asszimilációjukkal is. A kommunista egypártrendszer nem ismerte el a cigányokat önálló etnikai csoportként, a romani nyelvet is igyekezett kiirtani. 
A rendőrség és a közigazgatás - a korábbi vajdarendszer mintájára - kápókat nevezett ki a cigány telepekre, akik például "tanácstagként" vagy "önkéntes rendőrként" működtek, és fő feladatuk a rendtartás, besúgás volt. (Daroczi Agnes írja valahol, hogy az újmódi "vajdákat" - akárcsak a régieket - mujálónak, phurítónak hívták cigányul, tehát szájalónak, besúgónak.) 
A rendszerváltás után, ha lassan is, de jó irányban indult el a romák egyenjogúsítása, emancipációja, csak sajnos ez együtt járt a tömeges munkanélküliséggel is. Ma a közmunka az általános a romák által tömegesen lakott vidékeken, ami tulajdonképpen a jobbikos "munkáért segélyt" elv megvalósítása a Fidesz részéről. Újra kezd elfogadottá válni az iskolai szegregáció is. A cigány telepek nem csökkennek, hanem szaporodnak és növekednek. A "családtámogatás" a családi pótlék növelése helyett adókedvezményben nyilvánul meg, tehát minél gazdagabb valaki, annál több "segélyt" - adókedvezményt - kap, a szegények, munkanélküliek pedig nyomorognak.