2018. máj 23.

A pokolfajzat

A pokolfajzat

kes_marokban.jpgAsperján György
Nánási Becze László 14 vagy 15 éves lehetett, amikor a tbc szanatóriumba került. Előtte már megjárt egy sor intézetet. Sőt, rendőrségi előzetesben is volt, mivel, mint nekem egyszer bevallotta élete nagy titkát, az anyjával együtt megölte az alkoholista, durva apját. Laci már azt megelőzően többször volt rövidebb, hosszabb ideig intézetben, ahol „kiképezték” egymást a gyerekek, és mindig a legerősebb, a semmitől sem tartó legdurvább lett a főnök. Én akkortól, hogy a gyilkosságba beavatott, nagyon féltem tőle. Titkát, elmondása szerint, csak az igazgató bácsi ismerte, de mert azzal fenyegetett meg, hogy végez velem, ha bárkinek elmondom, amit elmesélt nekem, féltem, hogy esetleg az orvosi személyzettől vagy valaki mástól napvilágra kerül a súlyos bűn, és engem fog Nánási fecsegőnek tartani.
Én már akkor sem, később még inkább nem szerettem, ha valaki be akart avatni élete titkába, mert az súlyos kolonc, állandóan meg kell felelni a titoknak, és olyan felelősséget kell hordoznia az embernek, amit nem kért, szinte erőszakkal rálőcsölték. Nánásiban nem volt semmiféle erkölcsi gátlás, semmiféle félelem. Ezért is kötötte el titokban az intézet hatalmas szánkóját, amit csak Csikós tanár úr vezethetett. Ő nagy körültekintéssel végezte ezt a munkát is. Soha nem a legmeredekebb lejtőnek vágott neki, s ha felgyorsult a szán, folyamatosan fékezte a nagy hóban.
Amikor Nánási elkötötte a szánkót, és azt hazudta, hogy Csikós tanár úr engedélyével vezetheti, én biztos voltam benne, hogy hazudik, és nem akartam beszállni a mögötte fenntartott ülésbe, de azt mondta, hogy a szobában szétpofoz, ha nem engedelmeskedem. Bíztam benne, hogy, Csikós tanár úr példáját követve, ő is a lankás részek felé veszi az irányt.
Esze ágában sem volt. Imádta a veszélyt, és mások veszélyeztetését. Ezért is tért le a jeges útra, és célozta meg a kis kőhidat, amelynek mellvédjei között átszáguldva, biztosan ezt tervezte, lesiklik velünk egészen a faluig. Nem így sikerült, eltalálta az egyik mellvédet, a szánkó megfarolt, mi valamennyien szerte repültünk, szerencsére úgy, hogy éppen másik irányba, amerre aztán a nagy sebességtől tovább pörgött a szánkó, s végül megakadt egy nagy fenyőben. Zúzódással és egykét kéz- lábtöréssel megúszta a balesetet az egész csapat.
Hatalmas balhé lett a tilos szánkózásból. Még az igazgató bácsit is kiverte a víz a baleset hallatán. Nánási viszont csak legyintett.
– Ha sikerül, az lett volna életünk utazása. Nánásit szobafogságra ítélték, amíg az ügyében a döntés megszületett.
Engem az egyik nővérrel behívatott magához.
– Nagy dobás volt, igaz, Gyuri!?
Csak hallgattam.
Figyelj, sose szard össze magad, valahogy majd mindig lesz. Nekem már megvan a tervem. Lesz egy igazi, végső dobásom. Biztosan javítóba visznek. Ha ott belém kötnek, megölöm az éppen ügyeletes srác-főnököt, meg az egyik rohadt nevelőt is. Érted? Kiontom a belüket. Kezdetben majd nagyon jónak mutatkozom, és szerzek valahonnan megfelelő kést. Ha kinyírtam a két rothadékot, utána zsilettel felvágom az összes eremet. Mire megtalálnak, már baszhatják, úgy kivérzem, hogy vihetnek a gödörbe.
Hullottak a könnyeim. Megfogtam Laci gyilkos kezét, és bizonykodni kezdtem:
– Te ilyet soha nem tennél, mert... annál sokkal rendesebb vagy.
Tévedsz, én pokolfajzat vagyok, és őszintén szólva imádok gyilkolni.
Befogtam szorosan a két tenyeremmel a fülemet, hogy ne is halljam, amit mond.
– Ne foss be, csak rád akartam ijeszteni.
Nánásit aztán néhány nap múlva elvitték a rendőrök. A nagy teraszon álltunk, amikor beszállították az autóba. Vidám képpel integetett nekünk. Én ott maradtam a rettenetes kétségek között. Nem tudtam eltalálni, mit tegyek, mikor ártok többet Nánásinak és magamnak? Ha beszélek vagy ha hallgatok. Aztán kértem, hogy fogadjon az igazgató bácsi, és könnyet hullatva beavattam Nánási összes titkába, valamint élete nagy dobási szándékába is. Az igazgató bácsi hosszan hallgatott, aztán megsimogatta az arcomat, és azt mondta:
Helyes, hogy mindezt elmondtad. Nánásit olyan körülmények között fogják őrizni, hogy ne tudjon ilyen galádságot végbe vinni. De különben is csak a szája nagy, sokat hazudozik. Most már elment, nyugodj meg és ne gondolj rá többet. Melléd adok egy nővért, és járj vele egyet a jó levegőn. Arról pedig, amit nekem elmondtál, itt soha senkinek ne beszélj. Még Csikós tanár úrnak sem. Megértetted?

Szólj hozzá

novella pokolfajzat Asperján