Fayk Emese

Az álhírek egyik legaggasztóbb tulajdonsága, hogy akkor is könnyen terjedhetnek, ha épp nem akarjuk, tudatosan próbálunk tenni ellene. És különösen akkor, ha esetleg még csak tudatában sem vagyunk, hogy amit megosztunk, az épp álhír. Az internet és a közösségi oldalak világában elkerülhetetlenek az álhírek. Ezek a mindennapi életünk részévé váltak az utóbbi pár évben. Ehhez nagyban hozzájárul az is, ahogyan az internet világában a híreket fogyasztjuk és ahogy informálódunk. A jól megszokott hírforrásokat felváltották az általunk, szubjektív módon, megbízhatónak ítélt források. Az általuk megosztott tartalmat részesítjük előnyben és sokaknak ez lett az információszerzés elsődleges módszere. Ennek főleg érzelmi okai vannak. Amikor bármilyen tartalmat megnézünk vagy megosztunk, azt nem csak azért tesszük, hogy információt szerezzünk, hanem azért is, hogy alátámasszuk a saját elképzeléseinket. Ilyenkor beszélhetünk megerősítési torzításról: minél többen osztják meg ugyanazt a tartalmat amit mi, minél többen osztják a nézeteinket, annál biztosabbak vagyunk abban, hogy igazunk van. Az álhíreket terjesztő oldalak a megerősítési torzítást kihasználva olyan tartalmat generálnak, ami nagyobb figyelmet kap és ami bizonyos csoportok elképzeléseit és nézeteit alátámasztja. Ezt nagyon könnyű úgy elérni, hogy ellentétes csoportosulások közötti feszültségeket felnagyítják, vagy valótlan konfliktusokat kreálnak, illetve ha egy olyan célcsoport vagy célszemély válik bűnbakká, akit mi magunk is szeretnénk hibáztatni valamiért. Gyakori az is, hogy a semmiből kreálnak hírt. Egy hangzatos cikk már elég ahhoz, hogy kattintsunk. A közösségi oldalak algoritmusai elősegítik ezt a szelektív és szubjektív informálódási folyamatot, illetve az álhírek terjedését. Jó példa erre az, ahogyan a Facebook működik. A hírfolyamban előtérbe kerülnek azok a tartalmak, amelyekkel a felhasználó nagy valószínűséggel egyetért. Így alakul ki egy olyan szűrőburok, amelyben csak olyan tartalommal találkozunk, ami beleillik az internetes profilunkba. A keresőoldalak és közösségi portálok az internetes szokásaink alapján felállított profilnak megfelelő tartalommal céloznak meggy ahelyett, hogy többféle világnézetnek és véleménynek lennénk kitéve, csak olyan tartalommal találkozunk, amivel azonosulni tudunk. Ennek több oka is van, a legfőbb az, hogy a közösségi portálok egy olyan platformot akarnak teremteni, ahol jól érezzük magunkat és ahol minél több időt töltünk el és minél többet kattintunk. Ehhez nem illik az, hogy olyan tartalommal szembesüljünk, ami negatív érzéseket vált ki belőlünk. Dr. Francisco Perez-Reche, az Aberdeen University professzora egy matematikai modellel szemléltette, hogy az álhírek és ezeken alapuló mozgalmak, ugyanúgy terjednek mint egy járványt okozó vírus. Elmondása szerint sokszor találkozhatunk olyan társadalmi jelenségekkel és mozgalmakkal amelyek egyik napról a másikra válnak tömegesen elfogadottá. Ez különösen azokban a helyzetekben fontos, amikor az egyén eleinte nem akar egy bizonyos mozgalomhoz csatlakozni, mert tart a megbélyegzéstől és az esetleges következményektől. A modell kimutatta, hogy minél több ember vall magáénak egy nézetet, vagy csatlakozik egy mozgalomhoz, az valóságtartalomtól függetlenül, egyre népszerűbbé válik és megállíthatatlanul kezd terjedni, pont úgy, ahogy egy vírus járványt okoz. Az információ társadalmi tőkévé vált. Ez az emberek közötti kapcsolatokból származó erőforrás, és a kapcsolatok mennyisége és minősége a két fő meghatározó elem. Emiatt az, hogy tartalmat osszunk meg és biztosítsuk a folyamatos virtuális jelenlétet átvette az elsődleges szerepet, a megosztott tartalom objektivitása illetve az információ leellenőrzése másodlagossá vált.Nik Pollinger, digitális antropológiával foglalkozó kutató, aki az emberek és a digitális technológia kapcsolatát tanulmányozza, azt mondja, hogy ha az információ forrásában megbízunk akkor az objektivitás és az igazságtartalom másodlagossá válnak. Illetve az is kiderült, hogy jobban értékeljük az olyan tartalmat és információt, amelyet később felhasználhatunk kapcsolataink építésére vagy fenntartására, valamint kifejezhetünk valamit személyiségünkkel és társadalmi hovatartozásunkkal kapcsolatban.
Vannak, akik ezt kihasználva osztanak meg olyan tartalmat és információt, amivel befolyásolni tudnak másokat. Az elsődleges cél sokszor a könnyű és gyors pénzszerzés. Az online tartalmak és publikációk mögött áll egy kiadó, aki az oldal forgalmából pénzügyi hasznot szerez. Ennek több módja is van, amikkel leggyakrabban találkozhatunk, az a weboldalakon elhelyezett hirdetés, illetve az olyan tartalmak, amik kifejezetten egy termék vagy márka reklámozásáról szólnak. Azok, akiknek a pénzszerzés az elsődleges célja, nem számít, hogy a tartalom valós-e, csak az, hogy minél nagyobb forgalmat tudjanak generálni az oldalukon. Ennek a legegyszerűbb módja a szenzációhajhász tartalom megosztása. Dr. Paul Elmer, a Lancashire School of Business and Enterprise professzora, azon a véleményen van, hogy sokszor a politikusok is nagyban hozzájárulnak az álhírek terjedéséhez és nagyban hozzájárultak egy olyan környezet kialakulásához is, amelyben virágzanak az álhíreket megosztó oldalak. A The New York Times egy esettanulmányban mutatta be, hogy egy teljesen félreinformált Twitter-kiírás hogyan terjedt futótűzként és hogy vette át a hírt Donald Trump is, anélkül, hogy akár a forrást, akár a tartalmat leellenőrizte volna. Ennek az az oka, hogy a tartalom beleillett az akkor frissen megválasztott elnök narratívájába, és ez fontosabb volt számára, mint a valóság. 2016 novemberében Eric Tucker megosztott egy képet, amin a Texas állam beli Austin városában több busz látható egymás mellett. Ez egybeesett egy Trump ellenes tüntetéssel és Tucker le is vonta a következtetést: a buszok tüntetőket szállítottak a városba. Elmondása szerint rákeresett, hogy van-e bármilyen konferencia vagy egyéb rendezvény a városban, de semmit nem talált. Később kiderült, hogy a buszok egy olyan konferenciára hozták az embereket, amelynek több mint 13 ezer résztvevője volt. A szóban forgó tweet megírásakor Tuckernek mindössze 40 követője volt, a bejegyzést mégis legalább 16 ezren osztották meg Twitteren és 350 ezren Facebookon. Ez úgy történhetett meg, hogy valaki felfigyelt a kiírásra és megosztotta a legfontosabb Trumpot támogató Reddit csoportban. A hírhez egy szenzációhajhász cím is társult, ettől még többen felfigyeltek rá. Záporoztak a kommentek, majd egy napon belül a hír felkerült egy újabb fórumra, és innen kezdett elterjedni. A hír kikerült két Facebook-oldalra is, itt összesen több mint 10 ezer megosztást kapott és több mint 300 ezer felhasználó hivatkozott a tartalomra. A hír eljutott a buszokat bérbeadó cég vezetőjéhez is, aki először egy ismerősétől hallott az esetről, majd a FOX TV csatornától is megkeresték. Amikor Sean Hughes-t megkeresték, hogy kommentálja az esetet, elmondta, hogy nem adtak bérbe buszokat a tüntetés szervezőinek. Elmondta továbbá azt is, hogy a busztársaság elérhetősége bárki számára hozzáférhető és szeretné, ha az emberek leellenőriznék az információikat, mielőtt bármit elhisznek. Eközben Tucker Twitteren válaszolt különböző kérdésekre és bár elismerte, hogy nem sok mindent látott, számára teljesen egyértelmű volt, hogy a buszok tüntetőket szállítottak, mivel igen közel voltak a tüntetés helyszínéhez. Bár az eredeti poszt megosztója elismerte, hogy nincs konkrét bizonyítéka arra, hogy a buszoknak bármi közük lett volna a tüntetéshez, a hír népszerűsége és a megosztások száma folyamatosan nőtt. A konzervatív bloggerek felkapták a hírt és egyre inkább elterjedt a különböző jobboldali oldalakon. Kevesebb, mint két nap kellett ahhoz, hogy a hír eljusson Trumphoz is és nyilvánosan írjon az esetről. Szerinte a média bérelt fel hivatásos tüntetőket, azért, hogy megcáfolják a választás sikerességét és Trump népszerűségét. A konferenciát szervező cég kiadott egy közleményt, amelyben leírták, hogy a buszokat a konferencia miatt bérelték. Később, a pletykák megcáfolására szakosodott oldal, a Snopes is megosztott erről egy cikket, majd az eredeti posztot megosztó Tucker is kiírta saját Twitter-profiljára, hogy a hír nem valós és félreértette a helyzetet. Ezek a megosztások nem tudták meggátolni a hír terjedését. Tucker végül törölte a kiírást és egy újabb képet osztott meg, amin az eredeti buszos fotó látható, immár „hamis” felirattal. Ebből az esetből nyilvánvalóan kiderül, hogy amikor az információ minket igazol, akkor hajlamosak vagyunk elhinni, anélkül, hogy utánanéznénk a forrásnak, vagy a valóságtartalomnak. Illetve, hogy amikor információt osztunk meg, hajlamosak vagyunk hozzáadni a már adott információhoz, hogy még inkább minket igazoljon, illetve, hogy az általunk megosztott tartalomnak nagyobb súlya legyen.

A Transindex.ro portálról  

Fotó: New York Times