Dobi Ildikó

E. T. A. Hoffmann (1776-1822), a sokoldalú német romantikus szerző eredetileg is pszicho-drámának szánta A homokember című fantasztikus novelláját, amely 1991-ben Barna Imre fordításábasn jelent meg magyarul. 1995-ben az eredeti novellából film is készült. Ennek nyomán alkotott saját adaptációt, a valóság és az ezotéria határán mozgó különös horrort a Mozsár Műhely apró színpadára Biljarszki Maxim médiaművész és Orosz Ákos rendező. Ugyancsak ők tervezték a díszletet és a jelmezeket, valamint az olykor túlzottan erős fény- és (halláskárosító) hangeffektusokkal az audiovizuális összművészeti struktúrát.
A főszereplő, Nathanel (Patkós Márton) minduntalan a múltba réved. Idézi félelmekkel teli gyerekkorát, amikor azt mesélték neki, hogy a Homokember homokot szór a gyerekek arcába, hogy elaludjanak. Kivájja a szemüket, és elviszi a Holdra, így táplálja a fiókáit. A szemeket rabló Homokembert azonosítja Coppelius ügyvéddel meg Coppolával, a gyakran kéretlenül betoppanó barométer árussal, később mindegyiket az apja gyilkosával. A szemekről azután nincs több szó, csak az emlékezés marad riasztó. Spirituális utazását alig rántja a Földre szerelme, Clara (a csinos Gyöngy Zsuzsa), aki Coppélia-bábuként is feltűnik. Ledvánszky Zoltán (néha a testvére, olykor a barátja) sem tudja visszatartani végzetes látomásaitól. Az utolsó jelenetben lép a színre (Coppelius, Coppola, Mefiszó vagy Cipolla alakját játszó) vörösen világító ingében Zsótér Sándor. Ő mondja ki a végén: „egyedül a lét, ami valódi, és a pillanat”. Mindegyikük iszonyatosan hosszú, izzasztó monológot ad elő. Értelme nem sok, ám lehet, hogy a 21. századi színház a valóságból vissza akar nyúlni az ezotériához, Mefisztó és Faust történetéhez. A végén a „gonoszt” megtestesítő alak legyőzi a reménykedő Nathanelt.
Az előadást a Mozsár Műhelyben létrehozta a Független Színművészetért Alapítvány és az Art Cavea színház. Szerintük „az egész univerzumról alkotott képünk csak érzékelés, észlelés. Tények nincsenek, csak értelmezések, avagy a valóság különböző módokon való dekódolása”. A rendezés a ragyogóan szereplő ifjú színészekre építi a nem túl üdítő előadást.

.