Kereszty András
Mostantól az illiberális csupán azt jelenti, hogy, az illiberális nem tartozik a liberális párthoz. Helyesebben azt jelenti, hogy kereszténydemokrata. Méghozzá olyan minta-kereszténydemokrata, amilyennek annak rendje módja szerint lennie kell.Orbán Viktor megvilágosodott. Elment Brüsszelbe. Ide az Európai Néppárt vezetői „tisztázó beszélgetésre” hívták. A beszélgetés után hazajött, elkapta kedvenc rádiója mikrofonját, és belemondta:
„A kormány keresztény demokráciát épít Magyarországon, amelyben az emberi méltóság a legfontosabb, a hatalmi ágak szét vannak választva, a szabadság egy feltétlen érték, a családokat támogatják, a globális ideológiákat elvetik, hisznek a nemzet fontosságában, küzdenek a teljes foglalkoztatottságért, fontosnak tartják a nők egyenjogúságát, és nem akarnak olyan változásokat, amelyek az antiszemitizmus erősödésével járnának az országban.”
Egy kereszténydemokrata nem gondolja azt, hogy a Nyugat hanyatlik. Kereszténydemokrata nem vélekedik úgy, hogy „Európa ereje és világgazdasági, kereskedelmi befolyása néhány év leforgása alatt jelentősen csökkent, és ez valószínűleg megfordíthatatlan; ezen a helyzeten még reformokkal sem lehet segíteni.” (2013. május 16).Mivelhogy a kereszténydemokraták vezetik Európát, legalábbis Brüsszelben ők vannak többségben.
Kereszténydemokrata nem mond olyan hülyeséget, hogy: 'Mára nagyot fordult a világ. Új utakat, más megközelítést kell keresni. Ma ott tartunk, ha hagyjuk magunkat arra sodortatni, amerre Európa tart, akkor el fogunk veszni.” (Pécs, 2017. szeptember 1).
A magyar miniszterelnök IV. Henrik német uralkodó példáját követte. 1077. január 28-án (941 éve) ért véget nevezetes Canossa-járása, mellyel azt akarta elérni, hogy VII. Gergely visszafogadja őt az egyház kebelébe. Henrik a pápa jóindulatának elnyerése érdekében gyalog, böjtölve zarándokolt el az észak-itáliai várhoz, ahol három napon át vezekelt, mire Gergely szíve megenyhült rajta; ezen a napon tehát látszólag helyreállt a béke. Henrik megúszta a végleges kiátkozást.
Pedig már szorult a hurok. A korábbi pengeváltásból a császár került ki rosszabbul, mivel a pápa exkommunikációja felmentette hűbéreseit a neki tett eskü alól, vagyis a Henrikkel szemben álló nagy hatalmú hercegek és tartományurak jogalapot találtak arra, hogy folytassák a központosítás ellen vívott küzdelmüket. Az uralkodó trónja néhány hónapon belül megingott, ugyanis ellenfelei Sváb Rudolf herceg személyében már ellencsászár-jelöltet is találtak.
Nem érdemes folytatni az ezer évvel korábbi eseménnyel való példálózást. Az azonban tény, hogy Brüsszel „kiátkozása” jelentős jogi és pénzügyi következményekkel járt volna Orbán és barátai számára. S ahogy az elmúlt években nagy lendülettel elfoglalta a jobbik térfelét. Most – Márky-Zay Péter és a Momentum feltűnésével megjelent egy mérsékelt jobboldali, kereszténydemokrata ellenzék lehetősége. Tehát átbucskázott a fején, és virtigli kereszténydemokratává alakult.
Most mi lesz? Szegény TIME magazin éppen az egyik friss számában tette a címlapra a mi derék miniszterelnökünket az orosz, a török és a Fülöp-szigeti diktátorok mellé. Készíthetik majd az újabbat, amelyen Merkel és Macron mellett feszít?
Valóban kereszténydemokrácia lesz Magyarországon? Igazi jogállam? Szabad sajtó? Igazságos választási rendszer? Nemek közti egyenjogúság? Ember és ember közötti tisztelet? Keresztény erkölcsrend?
Vagy pedig jó taktikusként Orbán Viktor csupán IV. Henriktől tanult. A császár hazament, és néhány hónap múlva újra kezdte a csatározást Gergely pápával.