Már csak így kellene hívni magát, megkülönböztetendő a világ összes Kiss Tamásától. Ő az a focista, aki képes elhessenteni egy Fradi-szurkoló bosszankodását egy utolsó pillanatokban elvesztett mérkőzés miatt. Jön ez a gyerek. Éppen születésnapos. Tizenhét éves éppen azon a napon, amikor valami kényszeres, kifacsart ízléssel a magyar labdarúgás napjaként ünneplünk egy hatvannégy évvel ezelőtti eseményt, az angoloknak akkor lőtt hat gólt.
És ez a srác is lő egy gólt.
Zuhogó esőben, csúszós talajon, villanyfényben, egy vadonatúj stadionban – és a Fradi ellen.
Mi kell még a figyelem felkeltéséhez?
Talán az életrajza. Az, hogy 15 évesen játszotta az első NB I-es mérkőzését. Jó, hogy játszotta, az kis túlzás. Pályára lépett. De mégis olyan életkorban tette ezt, amikor társai még inkább csak labdát szedtek. Késbb már végigfocizott mérkőzéseket. Alacsony ember, nem éri el a 170 centit, de gyors, mint a nyúl. 30 métert 3.7 másodperc alatt teszi meg. Akár egy Messi. Azt mondják róla, hogy kiváló a csontozata és az izomzata, meg se kottyan neki, ha felrúgják.
Mindenesetre ő a legfiatalabb magyar focista, aki első osztályú meccsen pályára lépett. Ilyenkor jön a szokásos óhaj, bárcsak…

KIcsi Kiss a nagyok között

De az óvatosság jogos. Itt van néhány név, az elmúlt tíz évben pályára lépett legfiatalabb focistáké.
Lakatos István, Bajner Bálint, Birtalan Botond, Volent Roland, Dombai Viktor...Tizenhat évesek voltak, mikor beállította őket edzőjük a csapatba. Hol vannak most?