SZENTENDRE ANNO, ki a múltját nem ismeri, a jelenét meg nem érti, a jövőjét nem érdemli:

MIAKICH GÁBOR

1956. november 16-án, minden más forrás szerint, november 12-én halt meg JEGES ERNŐ festőművész. Az alapító nyolcak közül az egyik kedvencem, fantasztikusan érezte Szentendre lényegét. Az egyik alkotója a várdombi templom freskóinak, amelyeknél a bibliai jelenetek hátterét szentendrei épületek adják.
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott 1917-től, 1918-ban átment tanulni a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István volt a mestere. Grafikusi tehetsége miatt több plakátmegrendelése volt az 1918-19-es forradalmak idején, de a későbbi évtizedekben is. Illusztrált könyvet (például Ady Endre: Halottak élén c. verseskötetének címoldalát), újságot; tervezett bélyeget, csomagolópapírt, utcatáblát. Kedvelték fametszeteit és rézkarcait.
1921-ben gróf Batthyány Gyula meghívta Deli Antallal, Pándy Lajossal és Parobek Alajossal Bicskére festeni. Bicskén festette Szent Jeromos c. képét, amellyel Ernst Lajos díját nyerte el. 1922-től a párizsi Julian Akadémián folytatott tanulmányokat. Onódi Bélával Barbizonba is ellátogattak. 1924-ben érkezett haza Párizsból, sokat festett Szentendrén. Évfolyamtársai is ott festettek. 1927-ben felvették a Paál László Társaságba, majd csatlakozott a Római iskolához és egyik alapítója lett a Szentendrei Festők Társaságának (1928) és a szentendrei művésztelepnek (1929).


1931-34 között magyar állami ösztöndíjasként a római Collegium Hungaricumban dolgozott. Célja volt a magyar történeti festészet megújítása, számos történelmi képet festett, főleg katolikus templomok falára (például Szent István építi Székesfehérvárt c. freskója, Bakonysárkány, római katolikus templom, 1952). Sok megrendelést kapott katolikus egyházművészeti alkotásokra, számos bibliai és történeti témájú freskót alkotott jó kompozícióteremtő képességgel. Mind a figurális, mind a tájábrázolásnak jeles mestereként működött. Ahol csak járt, mindenütt megfestette a tájakat, később ezek szolgáltak háttérnek bibliai és történeti témájú freskóihoz vagy éppen olajjal vászonra festett kompozícióihoz.
Nevezetes kiállításokon mutatta be képeit, 1922-ben Szent Jeromos c. képe aratott tetszést a Nemzeti Szalonban, még ugyanebben az évben az Ernst Múzeumban szerepelt egy nagyobb kollekcióval. Elnyerte Danaé c. képével a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell ösztöndíját. 1923-24-ben kiállított a Párizsi Szalonban. 1925-ben itthon a Szinyei Merse Pál Társaság díjazott művészeinek első kiállításán vett részt. 1927-ben a Paál László Társaság tagjaival állított ki, 1928-ban a Munkácsy Céh első kiállításán szerepelt. 1938-ban részt vett a velencei biennálén.
1946 után sehol sem kapott állami megbízást jobboldali szemlélete miatt. Gerevich László és Dercsényi Dezső foglalkoztatta kiállítások készítésekor (Visegrád, Halászbástya Kőtár).
1947-ben elvették tőle szentendrei műtermét, de alkotói lendületét ez sem törte meg.
1948-ban a VAOSZ kiállításon szerepelt a Károlyi Képtárban. Számos díjat, elismerést kapott és sok megrendeléshez jutott. A halála óta eltelt időszakban is gyakran mutatták be képeit a szentendrei alkotókkal közös tárlaton.
Műveit jeles közgyűjtemények őrzik, köztük a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a szentendrei Ferenczy Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum.