Kereszty András
Egy országban, amely hozzászokott a sorscsapáshoz, az emberek tudják mit kell tenni, egyebek között segítenek ismeretlen sebesülteken. Ezt állapítja meg a New York Timesba írt bejrúti riportjában Vivian Yee (fényképe szerint ifjú riporter).

Libanon fővárosát rettenetes robbanás rázta meg. Yee így élte át:

- Kedd este épp egy videót nézegettem, amit egyik barátom küldött át ezzel a szöveggel: Szerintem a kikötőben ég valami. És akkor az egész épület megremegett. Izgatottam és meglehetősen naiv módon az ablakhoz rohantam. Még nagyobb durranás. Vissza az asztalomhoz, hogy megnézzem a híreket. Iszonyú, minden eddiginél nagyobb robbanás, üvegcsörömpölés. Bebújtam az asztal alá. Mikor a világ megszűnt remegni, kinyitottam a szememet, de semmit sem láttam, vér folyt végig az arcomon. A vérfüggöny mögül kipislantva, azt láttam, hogy szobám romhalmaz lett. A sárga bejárati ajtó felrepült az ebédlő asztalra. Nem volt meg az útlevelem és nem találtam erősebb cipőt sem...
Mikor Yee kilépett a leszakadt ajtón át a hosszú belső folyosóra (A folyosó két oldalán helyezkednek el itt is a lakások, mint Amerikában), azt tapasztalta, hogy a lakók mind itt a belső térben szorongtak. Ez automatikus reflexe egy nemzedéknek, amely felnőttként vagy gyerekként átélte a 15 éven át tartó libanoni polgárháborút. Távol lenni az ablakoktól. Az ablak üveg éppolyan veszélyes, mint egy gránát repesze.

Yee lement a lépcsőn, kikerülte a hatalmas törött ablaktáblát, kiért az utcára, ahol az a látvány fogadta., amelyet eddig csak dokumentumfilmeken látott a háborús Libanonról. A házak homlokzata sebes – mint fogatlan arcok. Jött egy férfi motorkerékpáron.
- Üljön föl - mondta, látva a riporternő véres arcát.
De nem jutottak a kórházig. Összetört gépkocsik torlaszolták el az utcát. Mindenki gyalogolt, előre a rendelőintézet felé. Csupa véres arcú, vérző karú ember. Ideiglenes kötésekkel. És köztük egy elegáns hölgy, könnyű blúzban, aki pórázon kiskutyát sétáltatott.

A kórházban nyilvánvalóvá vált, hogy az afféle sebeket, amelyektől Yee szenvedett, nem tudják ellátni. Súlyos sérültek feküdtek mindenfelé. Végül is előkerült egy ismerős, egy bizonyos Juszef . Ő a háború idején használatos fertőtlenítőszert használta. Az Arakot, az ánizslikőrt. Yeet aztán mégiscsak egy kórházban látták el. Tizenegy öltéssel varrták össze az arcát. Kapott két injekciót is.
Mikor kilépett a műtőből, a kinn várakozók így köszöntötték : "alhamdulillah al-salama", ami nagyjából azt jelenti, hála istennek biztonságban vagy.
A túlélők szokásos köszöntése volt ez a háború napjaiban is.

**

Legalább 78 halálos áldozatról és csaknem négyezer sérültről lehet eddig tudni a bejrúti robbanás után – közölte Libanon egészségügyi minisztere. A Legfőbb Védelmi Tanács katasztrófa sújtotta városnak nyilvánította Bejrútot.