Nemrég az angol Guardian nagy cikket írt Oroszország kóbor kutyáiról. Mindenütt élnek, még Csernobil zárt övezetének erdőiben is. Moszkva és számos nagyváros kutyafalkái különösen intelligensek. Éjszakára nem maradnak a településeken, hanem kivonulnak vidékre, bokros, fás területre. „Aztán minden reggel felszállnak a vonatra és beutaznak a 'munkahelyükre'. Tudják, hogy az elülső és az utolsó kocsi a legkevésbé zsúfolt, ide szállnak föl. Tudják, hol kell leszállniuk a legjobb ételekért. Amikor hordájuk ételt koldul, mindig a legfiatalabb és a legaranyosabb kedves tagokat küldik előre, tudván, hogy ez meg fogja olvasztani a járókelők szívét. A forgalmas utcákon még megtanulták a közlekedési lámpák jelzéseit, és biztonságban tudnak átkelni a gyalogosok mellett lépkedve”. Így írt a GuardiaHát ez az idillinek festett kép most megszűnt. Legalábbis Moszkvában, Rosztov-na-Donuban, Volgográdban, Jekatyerinburgban, Szamarában, Szocsiban, Kazanyban, Kalinyingrádban, Szentpéterváron, Szaranszkban. Ismerős nevek? Focirajongóknak biztosan. Ezek a csütörtökön kezdődő világbajnokság városai.

Az oroszok úgy döntöttek, hogy a nagy eseményre érkező nézőket patyolattiszta városoknak kell fogadni. Sok milliárdért kifestették a főutvonalak házait, begyűjtötték a hajléktalanokat (mint ahogy hamarosan Budapesten is történik) és összefogdosták a kutyákat. És megölik őket. Az orosz blogszféra tele van lemészárolt kutyák fotóival. Ugyanez történt 2014-ben a téli olimpia idején Szocsiban. Mérgezett nyilakkal, mérgezett csalétekkel takarították el a „biológiai szemetet”, ahol a szervezőbizottság a kiirtott állatokat nevezte. A futball világbajnokság városaiban a becslések szerint kétmillió kutya él. Helyesebben csak élt. Ki tudja most hányan vannak.

Mindenesetre a Guardian cikkének főszereplője Herkules él. Neki szerencséje van. Nem a futball városaiban született, hanem a Csernobil környéki vadonban. Ahol csak a radioaktivitás fenyegeti, nem pedig a sintér.

A képen: Herkules