Rózsa Gyula
Bátran szakított a szokvány-kronológiával az új Ferenczy Béni kiállítás.
Bodonyi Emőke kurátor aggály nélkül beékelte a korai és az érett korszakok
terme közé az érmek inkább szobáját, mint kabinetjét, és erre két oka,
felhatalmazása is volt. Egyfelől, a műág mindkét pályaszakaszt képviseli a
Tanácsköztársaság tízkoronásától az ötvenhármas Leonardóig, másfelől ezek az
egyenként mesterművek minden plasztikai értéket sűrítenek a maguk
kamaraléptékében.Ferenczy Károly mellképe a klasszikus büszt nyugalmát, hátlapján a
Három királyok finom festőiségével, a Spanyol lovasiskola huszonnégyből még
a Nyolcak-aktivisták egykorvolt feszességét, a Pjatiletka kubizmus és
konstruktivitás rációját a szovjet emigráció korából.

Előzmények és hatások, amelyek mind ott sűrűsödnek Ferenczy Béni
egyszeri életművében. Hiszen a tizenhetes Álló leány olyan dallamos
kontraposztóban áll, hogy könnyed pompeii virágszedők és táncosnők nővére
lehetne bronzsúlya ellenére; maga a klasszicitás. Ellentétben a két évvel későbbi,
tizenkilences Fiatal férfival, amelynek félrehajló fejét, Nyolcak-módra kissé
szenvelgő kontraposztóját ritmussal és súllyal haladja meg az izomzat
építménye. S hogy a kubizmus milyen erősen foglalkoztatta a fiatal szobrászt,
azt a leglátványosabb ilyen hatás, az alapítókat is izgató afrikai törzsi plasztika
jelenléte tanúsítja egy bécsi Férfi és egy bécsi Női akton. (1922 – 23).
Mindennek Moszkvában kellett volna összegződnie harminckettő után, de
a beérés Magyarországon valósult meg, amennyire megvalósult. Ferenczy Béni,
egy Bach-huszárból magyarosodott tisztviselő unokája, a finom, polgári mester
fia, a hosszan kommunista-gyanús Noémi ikertestvére életművét az életrajza
erősen befolyásolta. Minthogy a Tanácsköztársaság alatt tisztséget vállalt és
pénzt tervezett, először a miénknél demokratikusabb Romániába,
Csehszlovákiába, majd Bécsbe kellett emigrálnia. Ez utóbbinak köszönhető a
Schiele-síremlék. Bécsi emigrációjából harminckettőben Moszkvába megy, de
harmincötben (még időben?) visszatér Bécsbe; Moszkvának köszönheti második
feleségét; az utókor pedig az asszony ihlette legteljesebb, legtökéletesebb
szobrait.

A Lépő nő már újra itthon készül harminckilencben. Dübörgés és
érzékiség, súly adta szilárdság és feltartóztathatatlan, mert tömegeket mozdító
dinamika, gyöngéd nőiség és istennői monumentalitás 39 centiméterben. Maga
az érzelmi biztonság és egyszersmind a sodró aktivitás.
Tulajdonképpen aharminchetes Atalanta állt fel és indult el, a mosdótál-talapzat fölé
hajló hatalmas asszony, akinek lehajlása barlangmély negatív tömeget teremt, és a
feje, a mellei hegynyi tömegeket mozdítanak, de akinek az érzékisége, az
erotikus atmoszférája sodró, rabul ejtő.
Közönségesen szólva: Ferenczy Béni nő-proporciói a hétköznapokban
kövérséget, lomhaságot és a formátlanságuknak megfelelő mérsékelt érzéki
vonzerőt tanúsítanának – ellentétben azzal a friss testi feszességgel, lenyűgöző
aktivitással és elsöprő asszonyisággal, amelyet megtestesítenek. És amelynek
legyőzhetetlen, hatalmas humanizmus a neve.
Modern, nem évülő humanizmus, amely természetesen nemcsak a
nőfigurák sajátja. Az Álló fiú (Miklós) kiskamasz humanizmusa (1937), a Játszó
fiúké (1947), a Szerelmespár harmóniája (1948). Mindaz, amire Ferenczy Béni
megbetegedéséig rendszerek, országok és uralkodó áramlatok nem tartottak
igényt. Ennek az írásnak a címe nem azért beszél ismeretlenségről, mert a
szentendrei múzeum kiállítása most valami rejtettet, vadonatújat, eddig nem
ismertet tárna a közönség elé. Az okosan megrendezett kiállítás hasonlót kínál,
mint a korábbi tárlatok: tulajdonképpen az egész életművet.
Mondhatjuk ezt így azért, mert Ferenczy Béni mesteréletműve
kisplasztikákból áll. Síremlékeken és beltéri plasztikákon kívül szobra köztéren
alig van. A kommunistagyanús, a moszkovita gyanús monumentalistára nem
tartott igényt a Horthy-, a koncepciós pereket elítélni hajlandó monumentalistára
nem tartott igényt a Rákosi rendszer. Ötvenhatban megbénul, és bár emberfeletti
erővel lassan újra dolgozni kezd, (lásd Archívum), negyven év megbízói,
megrendelői deficitjét már nem lehet pótolni.
A tisztességgel ismételődő emlékkiállítások (Székesfehérvár, Sárvár,
Vigadó Galéria, a mostani) újra és újra felfedeztetik a hatalmas művet, aztán
zárás után szükségképpen marad újra ismeretlen. Ez az ország mindig tudta,
hogy miként kell önmagát megrövidítenie.
Rózsa Gyula
Utat nyitni a szabadsághoz – Ferenczy Béni művészete. Ferenczy Múzeum,
Szentendre, 2018. június 24-ig

Kép: Lépő nő