Szomorú ősz volt… Az ősz megrázta a fákat, s vörösre festé leveleiket. De vörös volt ott a föld is, a kis magyar tenger táján, a Balaton kies vidékén. Az egész parton nyüzsgött a temérdek szerezsán katona.
A szegény nép Sümeg, Siófok ormairól nézte, mint lepi el az egész környéket a piros lebernyeges sereg, mint gázolja le vetését, dúlja fel szőlőit a domboldalakon, töri fel pinczéit, rabolja ki házát. Aztán mind indul Székes-Fehérvárnak, mint készül Budára, hogy elfoglalja a nemzet szívét, az ország fővárosát, az ős Buda-várát, melyhez a hún-hagyás regeszálait kötözi a magyar nép meseőrző kegyelete. Nem volt erő ellenállni. A magyar huszárság őrszemei messziről nézték az ellenség mozdulatait. Magyarországnak nem volt elég katonája, fiai idegen hadseregben küzdöttek, az állam pénztára üres volt; ezeket pénzzel és fegyverrel dúsan ellátta a bécsi udvar. – A merre indult a sereg, megdobbant a föld keble, megvonaglott a táj szíve; hajlott a part, felzúdult ágyában a Balaton. (Egykorú kőnyomat után)

Forrás: Lapok az 18 negyvennyolcz. A magyar szabadságharcz 1848-49-ben c. albumból (1898). Szerkesztették: dr. Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor * Az albumot weblapba szerkesztette Nagy István pécskai tanár