2017. nov 23.

Lukács György 1957 januárjában elfogadta Kádárt

Lukács György 1957 januárjában elfogadta Kádárt

Vásárhelyi Mária

 

Hatvan évvel ezelőtt történt... Mielőtt Lukácsot és Újhelyit Bukarestbe szállították volna, mindketten egyértelműen kijelentették a többieknek, hogy semmilyen módon nem hajlandóak elválni tőlük, semmiféle olyan ajánlatot nem fogadnak el, amelynek célja, hogy elválasszák őket a csoport többi tagjától. Újhelyi mindvégig ragaszkodott is ehhez az ígéretéhez, Lukács György azonban megállapodott Kállaival abban, hogy amennyiben hazatérhet Budapestre, akkor elfogadja az MSZMP IIB feltételeit. 
A bukaresti találkozó utáni napon, Lukács György levelet írt Kállai Gyulának, amelyben rögzítette megállapodásukat.


"Tisztelt Kállai elvtárs! 
1. Magától értetődik, hogy elismerem a Kádár kormányt törvényes kormánynak. Érvényben lévő alkotmányunk szerint az Elnöki Tanács nevezi ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait. Ez megtörtént és így a törvényesség minden magyar állampolgár részére kétségbevonhatatlan.
2. Ami a hazatérésem esetén bekövetkező közéleti szereplésemet illeti, a következőket jelentem ki:
a., mint múlt év november 18-án Münnich Ferenc miniszterrel élőszóval, múlt év december 16-án a Román Munkáspárt Politikai Bizottságával levélben közöltem, november 4. után vissza szándékozom térni tudományos munkámhoz, vagyis ahhoz az életformához, amely 26 éve sajátom volt, október 23. előtt 26 éven át nem voltam aktív politikus. Most sem akarok az lenni. 
b., 39 éve vagyok különböző kommunista pártok tagja; 12 évet töltöttem a Szovjetunióban, 11-et a magyar népi demokráciában. E hosszú idő alatt mindig az vezérelt, hogy minden cselekedetem összhangban legyen a párt szervezeti szabályzatával, a szocialista állam alkotmányával és törvényeivel. Ez alapon akarok élni a jövőben is. 
3. Elfogadom azt az ajánlatot, hogy Magyarországra való érkezésem után nem adok semmiféle sajtónyilatkozatot, nem fogadok el ilyen céllal hozzám jövő újságírót. 
4. Beleegyezem abba, hogy hazatérésem után néhány hétre valamilyen üdülőhelyre vonulok vissza, amíg az első szenzáció megszűnik. 
5. Elfogadom azt az ajánlatot, hogy hazatérésem után egy évi alkotószabadságot kapok, mely felment az egyetemi előadások alól. 

Románia, 1957. január 25. Lukács György

Lukács tehát elfogadta a hazatérésének zálogaként kikötött önkéntes szilenciumot, a közélettől való teljes visszavonulást, ami egyébként valószínűleg nem esett különösebben nehezére. Vélhetően ennél sokkal nagyobb áldozat volt részéről, annak vállalása hogy egyetemi oktatói tevékenységét is felfüggeszti hosszú időre. Ugyanakkor, amint ez a levélből is kiderül, nem volt hajlandó semmiféle elítélő, elhatárolódó nyilatkozatot tenni a Nagy Imre kormány tevékenységével kapcsolatban, vagy terhelő vallomást tenni bárkire azok közül, akikkel együtt töltötte Snagovban a megelőző hónapokat. 
Miközben Lukács Kállaival egyezkedett a Palotában újra megjelentek a román állambiztonság emberei és felszólították Lukács feleségét Gertrúd nénit, hogy azonnal csomagolja össze minden holmijukat, mert a férje után viszik Bukarestbe. A szekusok némán nézték végig Gertrúd néni csomagolását egyetlen kérdésre sem voltak hajlandóak válaszolni sem neki, sem a körülöttük álló többi felnőttnek. Miután Gertrúd elkészült, szó nélkül beültették a kapu előtt várakozó autóba és elrobogtak vele. 
Ám hiába köttetett meg az alku Kállai és Lukács között arról, hogy a világhírű filozófus milyen korlátozásokat hajlandó betartani hazatéréséért cserébe, az autó mégsem a repülőtérre, hanem a snagovi tó partján álló önálló dácsába szállította őket, ahol még hónapokat töltöttek kényszerű fogságban, mielőtt visszatérhettek Budapestre.

 

Szólj hozzá